Eck Imre

Eck Imre 1930. december 2-án született Budapesten. Idősebb Eck Imre az Operaház főszabásza volt. Kitűnő színházi szakember. Édesanyja Árpási Ilona a Déryné Színház varrodájának vezetője volt. Színházi gyermekként bejárt az Operaház Hajós utcai kapuján, bent lődörgött a színházban az Ybl-ház volt Eck iskolája. Itt ismerkedett meg a táncművészettel, a zenével az operaházi előadásokkal, rendezésekkel, Nádasi Ferenccel, későbbi balett mesterével, majd Harangozó Gyulával aki mint koreográfus, nagy hatást gyakorolt rá. Egyszer csak a színpadon találta magát, tömeg lett, jelmezbe beöltözködött + 1 fő volt, színházi segédszemélyzet, kartáncos. 16 évesen az Operaház Balettkarának tagja lett. Első szólószerepét 19 éves korában kapja. Első koreográfiáját 24 évesen készíti 1954-ben. Kamara balettek és koncertszámok kerülnek ki keze alól. Közben megtanulja a színház csínját-bínját. Volt kitől tanulnia: Tóth Aladár zenekritikusból lett igazgató, Oláh Gusztáv nagy műveltségű díszlettervező-főrendező, Márk Tivadar a mindent tudó jelmeztervező, Nádasi Kálmán a kiváló rendező, Ferencsik János a magyar zenei élet kiemelkedő karmestere, Harangozó Gyula, akit Igor Mojszejev a táncművészet Chaplin-jének nevezett. 1959-ben mutatták be első teljes estét betöltő balettjét az Operaházban Weiner Leó: Csongor és Tündéjét. Aztán vendégként még számtalan művet koreografált az Operaház számára.
Azért vendégként, mert 1960-ban a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, mint koreográfus, ahol az akkori Állami Balettintézet végzős növendékeivel megalapította a Pécs Balettet, az ország második állandónak bizonyult balett együttesét. Az akkori Pécsi Színház igazgatója Katona Ferenc és a főrendező Lendvai Ferenc Pécs városával egyetértve támogatták a balett együttes megalakulását. Eck akkor szerződött el a fővárosból, amikor vidékre csakis büntetésből kerültek tehetséges művészek. A leszerződő csapat képessége és képzettsége fogékonysága, előadói és táncos tehetsége szerencsésen találkozott Eck művészi vágyaival. A táncosok bontakozó személyisége Eck Imrét arra késztette, hogy megfogalmazza számukra egyéniségüket, személyre szóló feladatokat szerepeket alkotott számukra. Lépésről lépésre, bemutatóról bemutatóra Eck kibontotta a fiatal táncosok tehetségét és szellemiségét és elkezdődött a nagy mű a Pécsi Balett, amelyhez élete végéig hű maradt. Döbbenetes alkotókedvvel, kimúlhatatlan energiával dolgozott mint koreográfus. Még főbb művei is csak hiányosan sorolhatók fel. A táncművészetre revelációs erővel hatott a Pécsi Balett 1961.j anuár 3-án bemutatásra kerülő 3 műve. Szokolay Sándor: Az iszonyat balladája, Vujicsics Tihamér: Változatok egy találkozásra, Hidas Frigyes: Concerto a szivárvány színeire. Első Bartók zenére készült koreográfiája a Divertimento volt, amit követett még a Fából faragott királyfi, a Concerto, Csodálatos mandarin, Zene húros hangszerekre ütőkre és cselesztára. Koreográfus tevékenységének egyik kimagasló csúcsa a Pókháló című balettje, melyet Gulyás László zenéjére készített. Hivatástudattal dolgozott a kortárt zeneszerzők műveire, mint Ránki György, Maros Rudolf, Szőllősy András, Decsényi János, Láng István, Lendvay Kamilló, Petrovics Emil, Kurtág György, Mihály András és az előző generáció nagy zeneszerzői Bartók mellett Kodály Zoltán, Weiner Leó, Lajta László. Mint alapító mester foglalkozott a fiatal koreográfusokkal, mit Fodor Antallal, Tóth Sándorral, akikkel 1964. március 20-án közös balett bemutatót tartott. Nagyon sok díszletet és jelmezt tervezett, a képzőművészethez való vonzódását betegségének kezdetéig megőrizte és önálló kiállításokkal demonstrálta fogékonyságát.
Eck Imre színházi működését a szélsőséges indulatos kitörések ugyanúgy jellemezték, mint nyugodt, kiegyensúlyozott harmonikus bölcsessége. Önuralommal igyekezett belső feszültségeit leplezni, de ez végül is önemésztés volt.
Először 1983 szeptemberében lázad a szervezete és első agyérgörcse mély nyomokat hagy benne. Hosszú lábadozás után még színpadra áll Herodes szerepében (Salome) és a Csodálatos mandarinban, de most már nem a címszerepben, hanem az öreg gavallér szerepében. A Pécsi Balett 30 éves évfordulóján 1990-ben még dolgozik és felújítja régi balettjeit, de az ünnepségek után ismét agyérgörcsöt kap. Lebénul a jobb keze, elveszti látását. Még mindig nem adja fel, tovább szövögeti álmait, de az újabb érgörcsből már nincs visszaút, ül szobájában haláláig. És meghalt 19 nappal 69. születésnapja előtt.

Díjai:
Liszt Ferenc-díj (1962)
Érdemes művész (1970)
Janus Pannonius-díj (1972)
SZOT-díj (1975)
Kossuth-díj (1978)
Kiváló Művész (1988)