A szerelem sivataga

A zenekar 1975-ben alakult Szegeden. Az akkori magyar jazz színteteljes élmezőnye megfordult a zenekarban: Szakcsi Lakatos Béla, Csík Gusztáv, Deseő Csaba, Babos Gyula, Németh János, Kőszegi Imre és még sorolhatnám.
Az EAST életében az első kislemez megjelenése (1980) jelentette az első nagy lépést a szélesebb megismerés felé. ,,A következő évtől sorban vettük fel nagylemezeinket a Hanglemezgyár stúdióiban. – Játékok (1981), Hűség (1982), Rések a falon (1983), Az áldozat (1984). Közben Japánban megjelent két nagylemezünk, turnéztunk Hollandiában, Lengyelországban, Ausztriában, a Szovjetunióban. Ezután stúdiónkban elkészítettük az új nagylemezünket. Címe: A szerelem sivataga.
A Pécsi Balettel való együttműködésünk már jó néhány éve tart. Először a Játékok című lemezünk zenéjére készült el a Gyémántmadár című balett. Majd 1984-ben Az áldozat, 1985-ben az Odüsszeusz című baletthez írtunk zenét. Nagyon szép emlékek fűznek bennünket ezekhez az előadásokhoz. Most legújabb lemezünk zenéjére készített koreográfiát Eck Imre. – Móczán PÉter, Dorozsmai Péter, Pálvölgyi Géza, Takáts Tamás

Találó cím fogja össze a Pécsi Balett háromrészes estjét, amelyet a tavaly nyári gyulai ősbemutató után, március 2-től a Pécsi Nemzeti Színház színpadon is láthat a közönség. Eck Imre mindhárom táncdarabja a szerelemről szól. különféle szerelmekről, amelyeknek közös vonása, hogy hiányzik belőlük a nagy érzés lobogásos, felemelő szépsége.
Az East együttes zenéjére készült, az egész estnek címet adó darab – A szerelem sivataga – kihűlt vagy fel sem izzott érzésekről szóló táncfüzér. A levegőben lógó karosszékektől kissé szürrealista hangulatú színpadon, dzsesszes hangvételű, fanyarul intellektuális szövegű zenei összeállitásra sorolódnak egymás után a különböző szólók, kettősök. hármasok. Egyhangúságukat a néptáncospár „ellenállása” (Bognár József és Bálint Éva), az arctalan férfiak és nők között karakterrel is bíró asszony (Uhrik Dóra) tömör érzelmi számadása és a „legtáncosabb” trió (Paronai Magdolna. Hajzer Gábor, Solymos Pál) világosabb színeket is megcsillantó évődése töri meg. Rájuk sem vár azonban más, mint a többiekre, vissza- vagy beleolvadnak a sivár érzelmek szomorú forgatagába.
Eck mozgáskompozíciója ezúttal nem simult gyűrődések nélkül a zenei anyag által meghatározott hangulathoz. A néptánc beépítésével (amely újabban szinte állandó elemévé válik műveinek), ezúttal csak körvonalaz egy másik világot, egy másfajta értékrendet, megmutatja, hogy ilyen is van, de nem viszi tovább az ellentétező dramaturgiai funkciót. Saját mozdulatnyelvének gondosan a színpadi térhez igazított elemei is „cseppfolyósabbak” a kamaradarabok koreográfiáihoz képest.