Bolyongás

Mai történeti egy férfi bolyongása az életben, különböző szerelmi kapcsolatok között – ahogy Odüsszeusz hajdan a tenger veszedelmei között hajózott.
A történet két síkon játszódik, egyrészt a várakozó mai Pénelopét és az őt körülvevő „kérők” között – másrészt pedig a férfi kalandjainak síkján. A végén, Odüsszeusz és Pénelopé találkozásakor, a szerző meghatott és mégis gunyoros mosollyal veszi tudomásul a mindenen keresztül diadalmaskodó házastársi hűséget.

Időtartam: 23'

Előkelő főpróbák után tegnap hagyományos főpróbát tartott a Pécsi Balett, immár idehaza. A holnapi premier három darabjából kettőt ugyanis már közönség előtt játszattak el: Bartók: Zené-jét szeptember huszonharmadikán Pilsenben és október nyolcadikon Pesten, a Tavaszünnepet pedig október hatodikán ugyancsak Pesten. Tegnap teljes egészében színpadon állt Eck Imre három új balettja: Prokofjev: Bolyongása, Bartók: Zené-je (pontosabban a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára), valamint Sztravinszkij: Tavaszünnep-e.
Nehéz egy főpróbán három alkotás közül válogatni, de Prokofjev művére írott balett talán a legizgalmasabb a három közül. Éppen mert furcsa kettősség látható benne: az eredeti Odüsszeusz történetet az eredeti sorrendben követi, úgy, ahogy Odüsszeusz utazása történt. De nem a görög felfogás szerint játsszák, hanem azt játsszák, táncolják el, hogy ez a történet miképp hot a mai emberre, hogyan tevődik át a mai életbe. Eck Imre mondta a főpróba előtti megbeszélésen a táncosoknak:
– Ez a kettősség megvan ugyan a darabban, de ezért a táncművészet nem mentesül attól, hogy a karaktereket megformálja. A görög egyéniségeket azért meg kell személyesíteni, még akkor is, ha a mai életbe való áttételüket akarjuk eljátszani.
A holnapi premier, illetve a három új Eck-balett a férfitáncosok közül elsősorban Hetényi Jánosra épül, aki a Bolyongás és a Zene férfi főszerepeit táncolja.
– Odüsszeusz? –  kérdezi vissza. –  Hát megpróbálom úgy megfogalmazni, mintha ebben a században született volna. A Zené-ben pedig valamilyen nagyon áttételes formában talán kissé Bartók operáját, a Kékszakállú herceget ültetjük át a balett világába. Ennek cselekménye a tisztességes ember és a kegyetlenség kapcsolatát tárgyalja. A kegyetlenséget a lányok testesítik meg, akikhez A férfi elviszi A nőt. A kegyetlenek közé tartozik A férfi is, de –  nem A nő egyenes szándékára, hanem saját belátása, felismerése alapján — megváltozik. Elég összetett feladatom van benne, mert keménynek is kell lennem, hiszen először a kegyetlenség oldalán állok, s onnét kell átalakulnom, átallnom A nő pártjára.
A Bolyongásban Penelopét Stimácz Gabriella, A Zene és a Tavaszünnep női főszerepét pedig Bretus Mária táncolja. A díszleteket Eck Imre és részben Nádas Éva, a jelmezeket Gombár Judit tervezte. Maszkmester Léka László. Asszisztens: Végvári Zsuzsa.

A Pécsi Balett új műsora

Hagyomány már, hogy Eck Imre szívesen választ a XX. szárad nagy zeneszerzőinek műveiből  és nemcsak a színpadiakból , a .zenéjük lényegét keresve újra- és újra kelti őket. Az ez idei őszi bemutatón is ez történt, Prokofjev, Bartók és Sztravinszkij egy-egy műve szólalt meg a színház elképesztően rossz hanganyagot szolgáltató hangszóró-apparátusában. Az első kettő nem színpadi mű, hanem zongoraszonáta, illetve zenekari szimfónia, de Eck Imre a harmadiknál Sztravinszkij Sacre de printemps is félretolta e régi szövegkönyvet, s egyedül a zenét fogadta el a színpadi történés alapjául. A három darab így egységes koncepciót hordott, de természetesen csak ennyiben, megoldás már minden esetben más problémát vet fel.

Prokofjev
Prokofjev 7. zongoraszonettjének magától értetődőn nincsen cselekménye. A koreográfus itt azt az utat követte, mint legutóbb Kodály szonátájának feldolgozásában – zene érzelmi gesztusait ragadta meg, s állította párhuzamba hasonlóan kimunkált mozdulat-gesztusokkal. Hogy egységes történetbe is rendezték őket? Ez nem bír szükségszerű érvénnyel, de mert igaz mozzanatokból épül, elfogadható. Ráadásul a koreográfia megtartja, helyesebben átveszi Prokofjev keservesen fátyolos, egyszerre idézőjeles és őszinte stílusát. Így sorakoztatja fel Odüsszeusz kalandjait  no persze nem a maguk teljességében, emberi gazdagságában. A szépséges kanyarjaitól megfosztott történet így (Eck szokott módján) kétértelművé és ironikussá válik, a hűség apoteózisa az értelmetlenség fényével van megvilágítva. Igaz, hogy ez a szándék (ha ez volt a koreográfus szándéka) nincs következetesen végigvive, sok más műveiben sokkal egyértelműbben tud kétértelmű lenni. A két főszereplő  Stimácz Gabriella és Hetényi János  pontosan érezte-hozta azt a kétértelműséget.

Vitányi Iván // Dunántúli Napló, 1972. október 29.