Vonzódások

Vonzódás az, amivel minden elkezdődik, és vonzódás az, ami Minden után – mint vigasz is –  megmarad...
Vonzódás az, ami mindent elindít, és az, ami új – fájdalmas – fejezetet nyit...
S a vonzódás az, ami áramvonalával behálózza a földet, embert emberhez, engem hozzád, téged hozzám vezet...
S ha sok horog és bánat messzi lök, mi visszavisz és visszavár: vonzódás...

Találkozások táncestje – Együtt a Pécsi Balett és a Baranya Táncegyüttes

Eck Imre és Vidákovics Antal kölcsönösen becsülik egymást, nemegyszer dolgoztak együtt, egymás táncosaival. Ráadásul a Pécsi Nyári Színház megszületése, sőt megtervezése óta mindketten keresik a Szabadtéri Táncszínen megvalósítható nagy táncos produkciók lehetőségeit. Most bemutatott Vonzódások című közös estjükön további határozott lépéseket tettek egymás, felé, sőt a legtermészetesebb módon kaput nyitottak egymás előtt. Sok minden történik másként a Vonzódások című táncjátékban: Eck Imre például első ízben koreografált romantikus balettet, és ezt a Vidákovics Antaltól ismert, a népi rítusokra hangsúlyt helyező néptánc világába helyezte. Az eredmény a két műfaj, a néptánc és a romantikus balett, vagyis a Baranya Táncegyüttes meg a Pécsi Balett szólótáncosai előadásában egyazon esten, egyazon színpadon, egyazon táncjáték keretében kerül közönség elé. Együtt kíván szólni a szerelemről. E találkozásban kiemelkedő szerepet játszik a táncjáték dramaturgja, Sárosi István, továbbá a megszólaló zenéért felelős Kircsi László.
Élő zenét a Baranya Táncegyüttes zenekara játszik, a tőlük ismert horvát, valamint szerb népzenét. És járják hozzá a lakodalmast a horvát Dráva mentéről, a kecses bunyevác párostáncot, a szerb kólót. És eljátszanak ősi termékenységvarázslásokat, mint a télűző busójárást, a dodolázóst, járnak körtáncot, párostáncot. Dévajt és szelídet, leánytáncot és szilaj tombolást.
Majd gépről megszólal Brahms, a paraszthangszerek muzsikáját éteri, romantikus lobogás váltja fel –, ezek a váltások mindig nyugtalanítóak, drámaiak –, és a baranyások rusztikusra vett alakjai között megjelennek a Pécsi Balett táncosai, trikóban, a romantikus balett pózaival, mozdulataival.
Ellenpontok. Találkozások. Ezt a címet is adhatnánk az estnek. A Vonzódások elvontabb, mégis beszédesebb cím. A férfi és a nő a főszereplője természetesen ennek a 46 szereplős táncjátéknak, amely abszolúte a két pólus jegyében fogalmazódott meg. Már a két műfaj, a kétfajta zene és tánc, a két merőben különböző profilú és múltú együttes, továbbá koreográfus munkája okán is.
Nincs persze szó teljes szimmetriáról. Márcsak azért sem, mivel a Baranya teljességgel ensemble játékot produkál, míg a Pécsi Balett szólistákat és szólóprodukciókat ad a táncjátékhoz, Uhrik Dóra, Lovas Pál, Solymos Pál, Hajzer Gábor, Váradi M. István, Baráth Ildikó, Gombosi László, Éliás Zsuzsa, Nűbl Tamara, valamint az Operaház táncosa, Venekei Mariann szereplésével, személyisége erejével és súlyával.
Egy hús-vér emberi világ és egy éteribb, lelkibb szféra jelenik meg itt előttünk? A klasszikus séma szerinti égi és föléli szerelem? Az életfa és a mindig tovavándorló koszorú pedig mit jelent? És a földre hullajtott viselet? A néző eltűnődik és elgyönyörködik az előtte kibomló táncjátékban, és kedve szerint tolmácsolhatja a Vonzódásokban látottakat.

Gállos Orsolya // Dunántúli Napló, 1988. július 23.