Jazzbalett

Jazz-balett

A Pécsi Balett – örömmel állapítható meg, hogy nevük elismerések, kifogások, viták sokasága nyomán, és egy kicsit mindezek révén is, fogalommá vált – ezúttal a fővárosban mutatott be egy új, és csakis új kísérletként kezelhető műsort. A kísérlet ezúttal is megérdemli a figyelmet, bár érezhető, hogy nem elég elmélyült, inkább csak a külföldi út előtt még hirtelenjében felbukkant ötlet, mintsem megvalósulás. Az Egyetemi Színpadon sorozatban bemutatott „Jazz-balett”-re egyelőre inkább csak annyit mondhat az értékelő: „Helyes, lássuk a medvét” – amely azonban még nem bújt ki egészen a barlangjából.
A cím nagyjából megmondja, mi a kísérlet lényege. S ezzel a lényeggel nem nehéz egyetérteni. A fiatalok gyorsan változó, de sok érdekességet, karaktert hozó (vagy újból felmutató) társasági táncmozgásának elemeit semmiképp nem volna indokolt elvetni, mint a művészet számára érdektelen, vagy méltatlan anyagot. Megnemesítve, setesuta dilettáns tapadékaitól megszabadítva, nagyon is érdekes, változatos, ki nem aknázott mozdulatanyag ez, megérdemli a figyelmet. A jazzmuzsikáról pedig nem mondunk semmi újat, megállapítva, hogy régen „megfertőzte” már korunk legmagasabb-rendű komoly zenéjét, és semmiképpen nem alkalmatlan, a nem alacsonyrendű ahhoz, hogy a táncművészet újszerű útkeresésének, s majdan felfedezésének szolgáljon kiindulásul és alátámasztásul.
A pécsiek még legfeljebb egy-két kellemes percre találnak magukra a választott új közegben. Ifjú táncosaikat nem is egyszer láttam már civilben, saját szórakozásukra, társasági táncban improvizálni, s már  csak ezért is (egyébként is), meggyőződésem, hogy ebben a kialakulatlan műfajban is több telik a tehetségükből. (Persze, nem mindük adottsága egyformán jó ehhez a fajta mozgáshoz, még a néhány jeles szólistára is értve, aki eki ezúttal bemutatkozott.)mozgáshoz, még a néhány jeles szólistára is értve, aki ezúttal bemutatkozott).
A látottak nagyjából két csoportra oszthatók: meghatározott cselekményű, és csupán az elemek szabad variálását nyújtó, a nem konkrét zenét hasonló mozgásformákká „tolmácsoló” koreográfiák – Eck Imre, illetve Tóth Sándor munkái, az utóbbi betanításai. Általában az utóbbi típusú számok sikerültek jobban. Ezekben megmutatkozik, hogy a fiatal pécsiekben csakugyan, sőt, nagyon is megvan a hajlam a modern társastáncok elemeinek színpadra csiszolására, nemesítésére. A határozott cselekmények drámai követelményeivel azonban nemigen tudtak még mit kezdeni. Maguk a koreográfusok sem fordítottak a nehéz feladatra annyi figyelmet, amennyit a művészi siker érdekében mindenképpen megkíván.
A mondottakból egyenesen következik az a véleményem, hogy a „Mindenki” címmel bemutatott záró szám, a blues-zenére költött táncfantázia mondott legtöbbet és legtermészetesebbet a szándékról, s valósított is meg a legtöbbet belőle.
Elsietettség érződik abban, hogy a lányok könnyebben mutatós mozgásával szemben általában kidolgozatlan, nagyon is rögtönzésre bízottnak tűnik a fiúké. Ez alól is leginkább a záró szám kivétel.
A Pécsi Belett létezése sokféle hasznának egyike kezdettől, hogy több jeles zeneszerzőnket inspirálta művek alkotására, amelyek az ifjú pécsi táncosak tevékenysége nélkül nem születtek volna meg. Ha folytatják – s csak folytassák –, kísérleteiket a jazz-balett kialakítására, remélhető, hogy a zeneszerzők egy másik, tehetséges rétegét is megmozgatják majd. Már a kissé hevenyészett első megmozdulás is örvendetes eredményt hozott etekintetben. Gonda János „Qualiton”-együttese nívósán látta el az igényes zenei feladatot (az együttes vezetője zeneszerzőként is nagyon kellemesen szerepelt). Deák Tamás, Lendvai Kamilló, Eötvös Péter és Kovács Béla jazz-szerzeményei is azt tanúsítják, hogy ezen a területen sem szenvedünk ínséget tehetségek dolgában. Gombár Judit ruhái ezúttal is tetszettek.
Az egyes számokban az együttes kimagasló táncosait láttuk. Ezúttal csak egyiküket emeljük ki, de igen nagy hangsúllyal. Aradi Mária új tag. Mozgásának minden árnyalata érdekes, tartalmas, fegyelmezett, lelkiismeretes, kifejező. Művészete, groteszkben és drámában egyaránt feltűnő intenzitása a fiatal együttes nagy nyeresége.

Rajk András // Népszava, 1965. január 21.