Nemzedékváltás és a vele járó átmenetiség vagy csupán a pillanatnyi gyengébb forma miatt történt-e, de némi csalódást okozott a Pécsi Balett kedd esti szombathelyi vendégjátéka. A várakozás természetesen nagy volt, hiszen a húszéves együttes programjaiból jónéhányat láttunk már Szombathelyen is, a televízióban is. A szépség, a fantáziadús koreográfia, a zenére egyszerre mozduló, táncoló emberek látványa az egyik, mély nyomot hagyó emlék a Pécsi Balettről, a másik, az emberi sorsok, tragédiák iránti érzékenység, a mai ember konfliktusainak táncdrámája.
A Balett 1980 műsor vállalja és folytatja ezeket a hagyományokat. Hiszen Bach II. és III. Brandenburgi versenyére koreografált jeleneteket Tóth Sándor. A megvalósítás azonban csak a II. verseny zenéjére sikerült igazán. Itt győzte fantáziával. Szólók, párosok, csoportok mozgásának változatossága tanúsítja Tóth Sándor táncírói és rendezői képességeit. Kifogásunk csak a táncosok bizonytalansága miatt lehet. Például a jelenetek összekötő szerepében a három balerina nem tudott egyszerre mozdulni, még kettő sem. A III. versenyre komponált tánc szereplői biztosabb, érettebb előadók voltak. Ez a zene azonban kevésbé inspirálta a koreográfust.
Mahler IX. szimfóniájában a művészsors küzdelmes, szenvedélyes jeleit hallotta meg Tóth Sándor. Hogy a művészsorsét, azt a műsorlapról olvashattuk. A tánccal kifejezett történetből az ember küzdelme, ragaszkodása saját egyéniségéhez és végül magára maradása jutott el maradék nélkül a nézőhöz. A fiú szerepében Lovas Pál valódi szólóhoz jutott. Mozgása, arcjátéka kifejező, magával ragadó volt.
A Görbetükör című komikus összeállítás a balett világában oly ritka, inkább a pantomimesekre jellemző groteszk látásmóddal pezsdítette fel a közönséget. Jó szórakozást nyújtottak a kis jelenetek. Versenyfutás, jutalmazás, ökölvívás, táncverseny ürügyén az emberi törtetést, megvesztegethetőséget pellengérezték ki. Nem fájón, inkább megértőén, szórakoztatóan. Igazán súlyos, aktuális és nem örök emberi mondanivalója az utolsó jelenetnek volt, amely a kinevezések, egészen pontosan a színház-igazgatói kinevezések tragikomédiáját világította meg a szatíra kíméletlen logikájával. A Strauss zenékre temperamentumos jeleneteket állított színre Tóth Sándor, időhúzás nélküli, frappáns miniatűröket, amelyek jó alkalmat adtak a táncosok mozgással kifejezhető humorának csillogtatására.
Az est helyszíne a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színházterme volt. A bevezetőben említett csalódás egyik oka a látvány hiánya. A társulat a színházterem világítástechnikai, színpadtechnikai hiányosságai ellenére (díszleteik, színes fényhatások nélkül) vállalta a vendégjátékot, hogy ne múljanak el újabb évek anélkül, hogy a Pécsi Balett teljesítményét, törekvését megismerje a szombathelyi közönség.

Budai Rózsa // Vas Népe, 1980. november 10.

A Pécsi Balett megalakulása óta alkotóműhelyi tevékenységén belül folyamatosan foglalkozik szimfonikus balettek színpadra vitelével. A 60-as években Eck Imre készített szimfonikus baletteket, majd a 70-es években ezt a hagyományt folytatja Tóth Sándor.
A Bach II és III Brandenburgi versenyére készült balett is e munka folytatása. Ez a szimfonikus balett a táncosok személyes teljesítményére épülve tágítja a szimfonikus balettek hagyományos formáit. A táncolás elsődlegessége dominál, következetesen harmonizálva Bach zenei anyagával.