Sárga tengeralattjáró

Új kamarabalett a pécsi Ifjúsági Házban

Ma este a Pécsi Balett öt szólistája, Bretus Mária, Paronai Magdolna, Zarnóczai Gizella, Hajzer Gábor és Hetényi János a pécsi Ifjúsági Házban bemutatja Eck Imre legújabb kamarabalettjét, a Sárga tengeralattjárót. A címből már sejteni lehet, hogy ezúttal is John Lennon és a Beatles muzsikája adja a zenei alapot a tánchoz. A bemutató előtt megkérdeztük a koreográfust: miért ismét Lennon, miért a Beatles, miért a Sárga tengeralattjáró?
– Fantasztikus sikere volt az Hommage á Lennon című kamarabalettünknek. A pécsi műszaki főiskolásoknak készítettük annak idején, de a nagy érdeklődés miatt le kellett hozni az Ifjúsági Házba. Majd az ország kisebb-nagyobb településeiről kezdtek áradni a meghívások. A napokban az Alföldön turnéztünk ezzel a darabbal. Az IH-beli előadások után kért meg az igazgató, hogy készítsek újabb balettet, amit az IH-ban lehetne bemutatni.
– Ha nem hal meg Lennon, akkor is készített volna koreográfiát az ő zenéjére?
– Ezt már máshol is kérdezték tőlem. Nem csináltam volna. Az Hommage-ra Lennon halála adott alkalmat. Most viszont a szólistákkal együtt azért döntöttünk még egy Beatles-műsor mellett, mert ezt a hatalmas Beatles-nosztalgiát nem lehet figyelmen kívül hagyni.
– Miről szól a Sárga tengeralattjáró?
– A cím nem jelent többet, mint egy novelláskötet címe. A dalok nem a film zenéjéből valók, a Yellow Submarine csak egy a húsz közül. Tulajdonképpen azt akarjuk kifejezni, hogy mindenki fölépít magában egy külön világot, egy sárga tengeralattjárót... Hozzá tartozik az emberi természethez. Sztori nincs, nem követjük a film eseményeit. A Sárga tengeralattjáró egy táncszvit.
– Mit tudhatunk meg a díszletekről, jelmezekről?

– Az előadás még puritánabb lesz, mint a korábbi kamarobalettjeink, az Énekek éneke, az Oxygéne, vagy az Hommage á Lennon. A villányi szoborpark nyári előadásait idézzük vissza a feliratos trikókkal. Díszlet nincs, mindent a nézők fantáziájára bízunk...

Havasi János // Dunántúli Napló, 1981. december 10.