Kelten a világban, kelten a pódiumon

Kerten a világban, kerten a pódiumon. Egy emberpár zárt világa, a nagyvilágon belül..., Ezt a zárt világot járta körül az elmúlt vasárnap este a pécsi balett-táncos házaspár: Bretus Mária és Hetényi János. Két új egyfelvonásos balettet mutattak be, de előadták a négy évvel ezelőtt sikerrel játszott Kodály-Eck játékot a Szonátát is. Ezzel két kérdéskört jártak végig: egy filozófiait és egy művészetit.
Kettőn a világban ...Erről a páros létről Eclt Imre Liszt Haláltánc-ára, Kricskovics Antal pedig Parnasszosz hegy éneke címmel görög zenei és táncfolklórra írt egyfelvonásos művet. Határozott szándékú, tematikus alkotások. Eck mozgásrendszerében az örök változhatatlant fejezi ki, a szerelem dialektikáját Lucifer, Ádám és Éva a szereplők, de Lucifer valójában nem önálló személyiség, hanem váltakozva bújik hol Ádám, hol Éva lelkébe. Kricskovics Antal koreográfiája a folklórból a rátartiságot hangsúlyozza, néha a hetyke és naiv néplélek süt ki a táncos mozdulatokból és ugyanaz a „se vele, se nélküle” helyzet, amely Eck Haláltáncában is benne van, s amely sokszor a férfi-nő kapcsolat alapkérdése.
Ketten a pódiumon... Úgy látszik az egyedüli önkifejezés vágya a balettben is erős, csakúgy, mint a prózában, vagy az énekes művészetekben. Nem elég a teljes darab, a cselekmény, a sokszereplős játék. Kell a „csak önmagát kiélő” önálló est is. A másik: az önálló esteknél is a színház néha csak akkor színház, hogyha több műfajt egyesít magában. Bretus Mária és Hetényi János önálló estje nemcsak tánc volt hanem színészet is, – mindketten kifejező mimikával is játszottak –, eztán díszlet kérdése is – Gombár Judit hideg mértani világát láttuk, bársonypuha változatban – jelmez is – Gombár Juditnak különösen a trikós néptáncjelmeze volt kitűnő – meg fények is. Legfőképpen persze Bretus Mária és Hetényi János tánca vitte a gondolatot A négy esztendeje már látott, értékelt Szonátával együtt a három egyfelvonásos fontos gondolatokat világos kifejezésmóddal elmondó estté kerekedett. Vastapsot kaptak.

FöIdessy Dénes // Dunántúli Napló, 1976. április 17.

A művész sokat foglalkozik az emberi kapcsolatok fordulópontjaival, a találkozásokkal és elválásokkal. Azt kerestük: mi a módja, milyen a formája a tartós emberi kapcsolat, az együttmaradás (valóságos időben gyakran igen hosszúra nyúló) kikristályosodásának. Úgy mutatják, az ember mindig várja, mindig kívánja a másik embert, a maga kiegészítésére; de együttlétűk küzdelem. Küzdelem az egyénnek önmagával, Lucifer-énjével, de küzdelem egymással és a közös győzelem esélyével és a közös elbukás kockázatával. Vagyis ezt mondjuk: az ember lényege szerint csakis a társadalom közösségében élhet. De hogy ott él, még nem jelenti azt, hogy élni tud társadalmi lehetőségeivel, hogy tudja, hogyan kell ott élnie.

A teremtést követő keresés feszült izgalmában a férfi észleli, maid rátalál a nőre. Az ezt követő rítus szerelmet sejtet, ami a legbensőbb lelki és testi egyesüléshez vezet. A találkozás nem volt harmonikus, csak konfliktusok sorozatát indította el – egészen az elhidegülésig. Most már mindketten más célpont felé haladnak, de az újrakeresés útját közös emlékeik teszik járhatóvá.
A Magyarországon élő görögök ugyanúgy, mint minden nép, nagyon szeretik saját nemzeti táncaikat, dalaikat, megőrizték s híven ápolják hagyományaikat. A görög nép legeredetibb táncaiból és dalaiból állítottam össze e tánckölteményt. Az ó-görög lazikó tánchoz (canzara, seranica, kocsarisz) khemendzse (lyra) ősi hangszeren Szidiropulosz Kosztasz játszik és eredeti dalokat énekel. A khemendzse hangszer szilvafából (koki-melo), a hangszer vonója olajfából (olja) készül. Az ipirotiko tartomány és a szigetvilág táncaihoz (karaguna, kalamatianosz, csámikosz, haszapiko és zebetyiko) szintén eredeti ősi hangszeren, buzukin Szamarász Panajotisz, klarinéton Fricsovszki Ottó játszik. Az eredeti lakodalmi éneket a dimotikosz-t Huljarasz Kosztasz énekli.
A szóló hangszereket a Magyarországon élő görög politikai emingránsok és a Nemzetiségek Központi Táncegyüttesének zenekara kíséri.