Csodafurulya
Bemutató: 1986. július 10. Gyulai Várszínház
Alkotók, szereplők:
koreográfus: Eck Imre
zeneszerző: Veress Sándor
librettó / szöveg: Paulini Béla
jelmeztervező: Schäffer Judit
szereplők:
Madár: Baráth Ildikó
Pásztor: Lovas Pál
Tündérlányok: Szűcs Ágnes
Tündérlányok: Zsigmond Bodó Mercédesz
Sajtó, kritika:
A kékszakállú és A csodafurulya kapcsolódásai
...S ha – az eső miatt csak két – előadásban is szólalt meg a XX. század egyik legdrámaibb, legizgalmasabb operája, A kékszakállú herceg vára, a Gyulai Várszínház megpróbálta legalább szélesre tárni a kapuit.
Ami szándékot megerősített, megtámogatott, egy másik magyar zenei nagyság művének „előbányászásával”. E szerző Kodály Zoltán tanítványa volt, s magyarnak vallott zenei anyanyelvébe ugyancsak beépítette a magyar népdalkincset.
Veress Sándorról van szó, akinek zenéjére készült A csodafurulya című balett még 1939-ben. Nem véletlen, hogy ebben az időben az eredeti néptáncmotívumokat a falvakban kereső Milloss Aurél koreográfus és Paulini Béla Veress Sándor zenéjéhez fordult a népmeséi történet feldolgozásakor. Ebben az időben – a Gyöngyösbokréta-korszakban – kutatták és rekonstruálták a néptánchagyományokat is, amely kutatásoknak, de a mozgalomnak is éppen Paulini Béla volt a motorja. Millos jó érzékkel fedezte fel Veress Sándor kitűnő zenéjét a csodálatos furulya történetéhez.
A Gyulai Várszínház produkciójában az egyfelvonásos balett koreográfiáját Eck Imre tervezte, felhasználva e szerzőpáros intencióit. Eck Imre koreográfiája egyszerűségével, közérthető nyelvezetével harmonikusan élt együtt a zenével. Igazi népmeséi világot elevenít fel – s ezt Scheffer Judit kosztümjei még fel is erősítik –, amelyben a majdnem halálra táncoltatott pásztorfiút a boszorkány menti meg. Ehhez mindössze annyi kellett, hogy a szépséges tündérlányok ellenében a rút boszorkányt válassza, aki hálából a szeretetért szépséges leányzóvá válik.
A népmesék világából jól ismert történet ezen a várszinházi előadáson – illetve művelődési házi előadáson – ugyancsak nem bontakozhatott ki teljes szépségében, már csak a helyszűke miatt sem. Mégis egészen felszabadultan formálta meg a Madár szerepét Baráth Ildikó, s hatásosan táncolt a Pásztor alakjában Lovas Pál is. Szűcs Ágnes és Zsigmond Bodó Mercédes a tündérlányok szerepében csábítóak, kegyetlenek és szeszélyesek voltak, ahogyan szerepük kívánta. (A Pécsi Balett új arcát mutatta meg ezzel.)
Veress Sándor a magyar népzenei hagyományokat egészen egyénien magába ötvöző zenéjét Mihály András vezényletével a Magyar Állami Operaház zenekara adta elő kitűnő tolmácsolásban. A zenészek ráéreztek arra a rokonságra, amely Bartók Béla és Veress Sándor zenéjében felfedezhető. Ha másképp más alkotói utat bejárva is, de mindkét zenei nagyság úgy vált a XX. század nagy komponistájává, hogy népe zenei hagyományait magas zenei szintre emelve alakította ki sajátos, egyéni nyelvezetét. A Bernben élő nagy zenepedagógus és komponista, Veress Sándor megismertetését – értékének ismeretében – vállalta fel a Gyulai Várszínház. S hogy jól, azt a nehéz körülmények ellenére is méltó bemutató bizonyítja.