Uhrik Dóra előadóestje

„Dóri” táncol – Uhrik Dóra önálló estje ez Ifjúsági Házban

Ritkán kap lehetőséget önálló estre egy-egy kiemelkedő együttes kiemelkedő szólistája – a magántáncosok legalábbis ritkán. Uhrik Dóra estjéről szólva legszívesebben a jutalomjáték kifejezését használnám – erre pedig az a sorozat ad lehetőséget amely A hónap művészei címmel hozza közelebb mindnyájunkhoz a városban élő alkotókat, művészeket, ez esetben Uhrík Dórát, a Pécsi Balett magántáncosát.
Uhrik húsz éve van a pályán, s ezt a két évtizedet Pécsett töltötte el Eck Imre társulatában, aki ezúttal az est szerkesztését, rendezését vállalta. Az Ifjúsági Ház színpadára állított hat darabban végül is egy teljes Uhrik Dóra-portré rajzolódott ki a nézők előtt. Az indítás Kricskovics Antal folklór-ihletésű Ősi énekével felemelő, ünnepi hangulatot teremtett. Uhrik Dóra jelmeze, tánca, a színpadon lobogó gyertyák az ősi templomok hajdani papnőit idézték egy pillanatra, majd a gyászon, halálon túli életigenlés himnuszává emelkedett a látott táncjáték.
A balett kifejezőeszköze az emberi test, a mozdulat – s az estet, az első darabot a szem mozdulatával indította Uhrik Dóra. Majd ettől az alig észrevehető rezzenésnyi mozdulatból bontotta ki a többit, az egészet: a fájdalmat áhítatot, játékot, kihívást, asszonyi kacérságot, kudarcot, s játszotta be, töltötte ki velük az egész színpadot, az egész estét.
Láthattunk egy parafrázist a Verdi Requiem nagysikerű előadásából, ezt Pákolitz István Luceat című verse indította. Az emberi hangra táncolt Uhrik Dóra a Pákolitz-versnél, majd Thomas Mann szövegére a következő jelenetben. Ő mondta – hitetően, színészi átéléssel Putifárné monológját, s ugyanígy színészként lépett fel az utolsó jelenetben, a Három bohócban is. Persze itt sem tagadta meg mímes, balettes önmagát. Igazi felfedezés volt a színész Uhrik Dóra, aki remekül azonosult Peter Weiss groteszk, abszurd világával.
Itt kell kiemelnünk színpadi társait, nemcsak a két bohócot alakító Csutora Ferencet és Güth Jánost, hanem Körmendi Lászlót és Lovas Pált, a Pécsi Balett tagjait, valamint Bognár Józsefet, a Baranya Táncegyüttes szólistáját. Valamennyien méltó partnerei voltak Uhrik Dórának, s jelenlétükkel, táncukkal, játékukkal erősítették, teljessé tették a táncosnő maga-felmutatását. Egy percre álljunk meg a Bognár Józseffel táncolt Eck-koreografálta PygmalionnáI, ami igazi közönségsikerre talált. Két különböző műfaj – balett és néptánc – ezáltal két nem, két különböző egyéniség dialógusára, illetve a dialógus képtelenségére épült a darab, melynek groteszkségét, humorát remekül fogadta a közönség.
Dicsérettel szólhatunk csupán az est rendezéséről: függöny nélkül, csak a fényekkel operálva különültek el egymástól az egyes darabok, s ez bensőséges közösséget teremtett a táncosnő és közönsége között. Még egy elemet vitt az estbe a rendező Eck Imre – s ezek a Bagossy László felolvasta gondolatok a balett elméletéből, irodalmából. Befejezésül, ismételve annyit, hogy sikeres jutalomjátéknak volt tanúja a kedd esti közönség. Uhrik Dóra előadói estje igazi színházi élménnyel ajándékozott meg valamennyiünket.

Gállos Orsolya // Dunántúli Napló, 1980. március 22.