Marie

Színház a Nevelési Központban – Eck Imre új műsora

Alig fél éve működik, így első lépéseit teszi – s fogja tenni még hosszabb ideig – szolgáltatásainak legkülönbözőbb irányaiban a kertvárosi Nevelési Központ közművelődési intézménye. „Bejáratás alatt" áll. Előadás-szolgáltatásai: mozi, bábszínház, pódiumműsorok, tánczenei koncertek stb. közönsége számban-összetételben erősen változó. A ház dolgozói, a művelődés szakemberei folyamatosan tájékozódnak: milyen rétegek mit szeretnének látni, hallani itt. És természetesen ajánlani is szeretnék a jót, az értékeset.
Szombaton este a Pécsi Nemzeti Színház kezdeményezésére fontos lépés történt ez ügyben. Sikerrel és merőben új színpadi formák közt lezajlott a Nevelési Központ első színházi előadása. Az intézmény nagyterme csak bizonyos kamara jellegű produkciókra, és ahogyan eddig is, pódiumműsorokra alkalmas. Ezért jelentős Eck Imre elgondolása, amikor a színház nevében fölajánlotta: összeállított egy stúdió jellegű műsort a színház művészeteivel, szívesen itt mutatnák be először. Az egyezség létrejött, szombaton az első előadás is Marie címmel, a késő esti órákban.
A nézők számára fenntartott 150 ülőhely megtelt. A stúdióelőadás ugyanis rendhagyó formában jött létre. A nézők ültek a színpadon, ahonnan teljes látószögbe foghatták ezt a körfüggönyök előtt dal-próza-elemekből megszülető fantáziaszínházat –, ahogyan a háromrészes műsor szerkesztő-rendező-koreográfusa műfaji jelzésként is elnevezte.
A mennyezet mobil vascsöveiről több évszázad öltözékeinek jellegzetes kosztümdarabjai lógnak a vállfákon; köztük spotlámpák fénye hull a játéktér alakjaira. Megszólal egy Beethoven-dal, majd Brahms-, majd Kósa György-dalokat hallunk; miközben – az egyidejűség varázsával – dialógusok szikráznak fel a Rómeó és Júlia, a III. Richárd, majd Tennessee Williams Az ifjúság édes madara ismert dráma részeiből; s miközben a dalok ritmikájára, hangulatára koreografált balett szólók, kettősök illeszkednek a prózai szövegrészekhez – vagy éppen ellenpontozták azokat. Egy nő (a nő?) életének három időszakában, különböző aspektusokból végbemenő átalakulásai peregnek elénk – összhatásukban természetesen az élet (életünk) egyetemes érvényű metamorfózisait felidézve.
Egy ilyen komplex színházi produkcióból nehéz kiemelni bárkit is. Előadóinak sorából Vadász István (tenor), Tamás Endre (bariton) Gergely V. Róbert színművész; Solymos Pál, Bretus Mária, Váradi M. István, Körmendy László táncművészek és Hirsch Bence (zongora) – számomra az előadás középpontjában álló Sólyom Kati megrázó erejű átváltozásai és Németh Alice magával ragadó Kósa-dalai jelentettek a vártnál tovább emelkedő és nagyon emlékezetes élményt.