A Pécsi Balett fiatal generációjának új bemutatója nem különleges eszközökkel hanem a mozgás plasztikusságának erejével, a pózok és mozdulatok összeolvadó és egymásból kibomló természetességével hatott. A kamarabalettest hat kompozíciója Tóth Sándor alkotása. Valamennyi a táncképeit aprólékosan felépítő gondos koreográfus „kézjegyét” tükrözi, aki gyorsan magába szívta a hozzánk eljutott, s általa is megismerhető modern balett eszközeit, eredményeit. – részlet Kaán Zsuzsa kritikáiból

Mezítláb

A Pécsi Balett fiatal generációjának új bemutatója nem külsődleges eszközökkel, hanem a mozgás plasztikusságának erejével, a pózok és mozdulatok összeolvadó és egymásból kibomló természetességével hatott. A kamaraest hat tánckompozíciója Tóth Sándor alkotása. Valamennyi a táncképeit aprólékosan felépítő, gondos koreográfus „kézjegyét” tükrözi, aki gyorsan magába szívta a hozzánk eljutott, s általa is megismerhető modern balett eszközeit, eredményeit. S bár egy-egy mozdulat, elmozdulás, vagy koreográfiái trükk ,,Béjart”-os, vagy „Jakobszon”-os hatásokat sejtet, ez csak az új balettnyelv – magyar vonatkozásban is – továbbfejlődni képes képlékenységét jelzi, hiszen Tóth ezeket az elemeket saját tánc-gondolati folyamatába illeszti.
A témaválasztás a Pécsi Balett, s minden más, önmagát modernnek valló együttes ismert témáival rokon, az est egésze – ennek ellenére – nem utánzása ezek egyetlen korábbi megfogalmazásának sem. Tóth nem pusztán a modern balett egyfajta kötelező sémája szerint gondolkodik, nem direkt a „mához szólás”, a „modernkedés” kedvéért elemzi a férfi-nő kapcsolat különféle variációit. A Mezítláb őszinte, személyes vallomás, melyben a koreográfus önmagát szedi darabokra, önnön „belső képeit” vetíti a néző elé. És ebből elvonatkoztatva mintázza meg az egymást keresés örökké új, minden ember számára más, mégis ismerős változatait.
A Tegeződésben (Szervánszky) az első szerelem bájos „viszontagságait” villantja fel Paronay Magda és Körmendy László érzékeny, pillanatról pillanatra új hangulatokban játszó arcjátéka, és ismét csak dicsérhető táncos előadásmódja segítségével. Az Egymagám (Bozay) a felnőtté válás, ha úgy tetszik: az egyén önmegvalósítási folyamatának ötletes koreográfiái megoldása. Az „egy test – egy lélek” nyugalmi állapota megbomlik, az ember szembefordul önmagával, és új teljességre vágyik. Lelki egyensúlyát a „másik”: a nő teremti meg újra, elszakítva a pszichikai rabság kötelét. Mindez különösen szemléletessé válik az „egymagam” első (férfi-férfi) és második (férfi-nő) fázisának, önmagával-önmagáért való küzdelmének konkrét ábrázolásával Solymos Pál, Balogh András és Horváth Irén szuggesztív alakításában.
A teret izgalmasan felbontó testkompozícióiból indul, s ugyanebbe a pózba: a sikertelenség, a kiúttalanság csendjébe merevedik a Csend (Vaugham-Williams) próbálkozás-sorozata. A Tótágas (Deák) a már felnőtt férfi gőgjének, birtoklásvágyának, s mások összetartozása láttán feltámadó irigységének kifejeződése. A Falak (Dávid) magánytól menekülő hőse rosszul választ. Ebből a kényszerkapcsolatból már csak társa lelki (vagy akár fizikai) megsemmisítése árán juthat el újra az egyedülléthez, s egyben a továbbkeresés lehetőségéhez.
Míg Tóth ezeket a táncképeket a nyugtalanság, a csalódottság atmoszférájával zárja, az utolsó képben: a Vallomásban (Albinoni) boldogságot teremt. és Tamás Gyöngyi–Lovas Pál finom ívű, plasztikus táncának segítségével minden eddigi feszültséget felold. Tíz táncosának munkája, Eck Imre díszletei és Gombár Judit szép, fehér trikói jól kiegészítik koreográfusi elképzeléseit, amelyek apróbb hibák (pl. a téma táncban-időben való elnyújtása, egy-egy „gondolat” túlzott ismételgetése) ellenére is feltétlenül alkalmasak a továbbfejlesztésre.

Kaán Zsuzsa // Muzsika

Az első szerelem bájos viszontagságait villantja fej érzékeny, pillanatról-pillanatra jó hangulatban, ismét csak dicsérhető táncos előadásmódban. – részlet Kaán Zsuzsa kritikáiból

A felnőtté válás, ha úgy tetszik: az egyén önmegvalósítási folyamatának ötletes koreográfiái megoldása. Az egy test-egy lélek nyugalmi állapota megbomlik, az ember szembefordul önmagával és új teljességre vágyik. Lelki egyensúlyát a „másik”: a nő teremti meg újra, elszakítva a pszichikai rabság kötelét. – részlet Kaán Zsuzsa kritikáiból

Egy férfi visszapillantása életére és azon belül a benne is nyomot hagyó szerelmi kapcsolataira. A teret izgalmasan felbontó testkompozícióból indul, s ugyanebbe a pózba: a sikertelenség és kiúttalanság csendjébe merevedik. – részlet Kaán Zsuzsa kritikáiból

A falak magányától menekülő hősök rosszul választanak. Ebből a kényszerkapcsolatból már csak társa lelki (vagy akár fizikai) megsemmisítése árán juthat el az egyedülléthez, s egyben a további keresés lehetőségéhez. – részlet Kaán Zsuzsa kritikáiból

Míg a koreográfus az első öt táncképet a nyugtalanság, a csalódottság atmoszférájával zárja, az utolsó képben, a Vallomás-ban, boldogságot teremt, finomívű, plasztikus táncának segítségével, minden eddigi feszültséget felold. E tánckettős maga a szerelem. – részlet Kaán Zsuzsa kritikáiból