Mikrokozmosz a balettszínpadon

Ritkán esik szó a Pécsi Balett egyik igen jelentős tevékenységéről, amellyel már több, mint egy évtizede fontos közművelődési feladatot lát el. Nevezetese : olyan fajta „tájolás”-ról, amelynek során az ország legkülönbözőbb településein és színpadjain nemcsak egyszerűen bemutatják repertoárjukat, hanem a baletteket gyakran szöveges kísérettel, magyarázattal adják elő, olykor más műfajokkal – énekkel, beszéddel stb. – kombinálják és ezzel szélesebb rétegek számára teszik a táncokat közerthetöbbé, ami a kultúra terjesztésének egyik alapvető követelménye. Egy ilyen „tájelőadást” fogtunk ki novemberben a főváros II. kerületének művelődési házában – de erről külön kell beszélni, mert műfajában sajátosan új, mert benne a művészi gyönyörködtetés szórakoztató érthetőséggel párosul, mert gyermeklelkűen vidám és (ami talán az egészet megmagyarázza) gyökeresen népi fogantatású.
Arról van szó, hogy a Pécsi Balett mintegy féltucat táncosa több hónapja turnézik az Eck Imre és Tóth Sándor koreográfiáiból összeállított Mikrokozmosszal, amelynek 21 apró zenei egységét Kutas Mária állal mély művészi érzékkel válogatott népi mesék, mondókák, találós kérdések kötik egybe. Bartók villanásnyi gyöngyszemei táncos-szövegmondásos non-stop műsorba ágyazva egyórás könnyed kirándulásra viszik el a nézőket, amelynek során hat mesélő táncos és egy táncos mesemondó a gyermekek mikrovilágát lendületes táncokban, vidám szavakkal és tarka színekben tárja szélesre a közönség előtt. A közönséggel való kapcsolatteremtés, szinte vele való együttélés valami ősi többműfajúságnak tudatos vagy ösztönös újjászületése révén jön itt létre. A színpadnak és a nézőtérnek ez az együttlélegzése, összedobbanása, cinkos összekacsintása adja meg a Mikrokozmosz újdonságát és ígér neki igencsak hosszú életet a magyar táncszínpadon.
E táncjáték (mert itt a balett fogalmánál sokkal tágabb jelenséggel van dolgunk) az előadóművészeinek olyan ágát képviseli, ahol a szereplők döntő módon befolyásolják a mű megjelenését. Koronczay László mesemondása – olykor a többiek szavaival váltakozva – beszélgetés-szerűen személyhez szóló, természetes és szerencsére nélkülöz minden színészi deklamatív jelleget (így csak az igazi mesélők tudnak mesélni). A szöveg szinte össze van koreografálva a táncosok (Uhrik Dóra, Stimácz Gabriella, Horváth Irén, Htényi János, Gallovits Attila és Kuli Ferenc) által bemutatott mini művekkel, amelyek közül említsük meg Eck Csónakázását, Birkózását, Bolgár ritmusait vagy Tóth Felhangok, Sípszó, Sárkánytánc című kacagtató miniatűrjeit. A Mikrokozmosz minden egyes előadása valami nagyon gyermekinek, nagyon népinek és nagyon igaznak kollektív újrateremtése – a közönség is tevékeny szerepet játszik benne.

Dienes Gedeon // Muzsika, 1975. február