Balettest II.
Egy faun délutánja · Komédiások · Korsó
Bemutató: 1960. április 6. Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Színlap, műsorfüzet, plakát:
Egy faun délutánja
Táncjáték 1 képben
Bemutató: 1960. április 6. Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Előadásszám: 5
Alkotók, szereplők:
koreográfus: Lőrincz György
zeneszerző: Achille-Claude Debussy
díszlettervező: Bojár Iván
jelmeztervező: Szeitz Gizella
karnagy: Paulusz Elemér
Műleírás:
A faun az erdei tisztáson alszik. Felébred, – az erdőben feltűnik a gyönyörű nimfa. A faun egy fa mögül meglesi és gyönyörködik táncában. Játékos kergetőzésük a nimfa szenvedélyes üldözésébe csap át. A nimfa elmenekül, de menekülése közben fennakad a fátyla.
A faun megtalálja a szeretett nimfa fátylát s fiatalos, heves, szerelmi rajongása és szenvedélye most a nimfát megszemélyesítő fátyol fele lordul.
Fotók:
Komédiások
Táncjáték 1 felvonásban
Bemutató: 1960. április 6. Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Előadásszám: 3
Alkotók, szereplők:
koreográfus: Eck Imre
zeneszerző: Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij
díszlettervező: Bojár Iván
jelmeztervező: Eck Imre
karnagy: Bíró Attila
szereplők:
Cirkuszigazgató: Boross István
Primadonna: Medveczky Ilona
Artistanő: Stimácz Gabriella
Hosszú bohóc: Csifó Ferenc
Gömböc bohóc: Fodor Antal
Műleírás:
Egy vándorcirkusz előadása kezdődik el itt, a szemünk előtt. Már előbb megismertük a társulat tagjai közüli a Kínai artistanőt, – most megtudjuk, hogy Gömböc, a törpe bohóc szerelmes belé. A lány azonban nem hallgatja meg, mert Hosszúba, a másik bohócba szerelmes. Megjelenik Hosszú és elzavarja a törpét. Az kilesi szerelmes csókjukat és féltékenységében, a párocska megölésére készül.
Szünet. – S most elénk tárul a cirkusztűrsulat valódi élete. Kiderül, hogy az élet, a valóság egészen más, mint a játék. A primadonna kacérkodni kezd az egyik nézővel. Hosszú, a szerelmes hős itt békés házimunkával tölti idejét. A Kínai artistanő és Gömböc pedig házastársak –, és szeretik egymást.
A szünet végén újra kezdődik a Játék. Gömböc, a törpe, reménytelin szerelemmel keresi a kínai lányt. Hosszú újra elzavarja. Gombóc meghallgatásért könyörög a lánynak, végül Hosszúra emel kést, de a szép lány testével védi meg szerelmét. Gömböc ekkor kitépi szívét, átszúrja és meghal. S most bekövetkezik a csoda a mesében: feltámad, s hű szerelme jutalmául megnő, s a gnómból egészséges termetű ember lesz.
Az előadásnak vége. A cirkusz művészei leszedik arcukról a festéket, s mindenki szürke hétköznapi emberré vedlik. A boldog házaspár, – Gömböc és a Kínai artistanő csomagolnak és csókolózva elmennek. – Hosszú előleget kér, a primadonna új kalandra találva távozik, az igazgató pedig elégedett szivarozással elsétál az est színhelyéről.
Fotók:
Korsó
Tánckomédia 1 felvonásban
Bemutató: 1960. április 6. Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Alkotók, szereplők:
koreográfus: Téry Tibor
zeneszerző: Alfredo Casella
librettó / szöveg: Luigi Pirandello
díszlettervező: Bojár Iván
jelmeztervező: Gergely István
karnagy: Bíró Attila
szereplők:
Zi'Dima, korsófoltozó: Boross István
Don Lollo Zirafo, a gazda: Csifó Ferenc
Nela, a lánya: Medveczky Ilona
Részeges paraszt: Fodor Antal
Parasztlányok: Rónay Márta
Parasztlányok: Stimácz Gabriella
Parasztlányok: Téry Piroska
Műleírás:
Parasztok jönnek munkájukból hazatérőben. Betoppan három fiatal lány. Majd néhány parasztember, hatalmas, törött, olajtartó korsót hoz; a korsó Don Lollo tulajdona, aki gazdag, fösvény és bosszúálló. Az ijedt zajra megjelenik a gazda. Éktelen haragra lobban. Lányának, Nelának sikerül némileg lecsillapítani. A jószerencse éppen arra hozza Zi'Dimát, az öreg, ügyes cserépfoltozót. Megnézi a korsót és megígéri, hogy megjavítja.
A parasztok örülnek, majd magára hagyják az éreget a munkával. Azonban kíváncsian visszatérnek, sőt segítenek Zi'Dimának abban is, hogy bemásszon a korsóba és belülről javítsa meg.
A korsó hamarosan újra ép lesz és a parasztok bámulják, mint valami csodát. Zi'Dima, amikor elkészült a munkával, ki akar mászni a korsóból. Igenám, csakhogy a korsó kijavított szűk nyakán sehogyan sem megy a kijutás. Segítségére sietnek, hiába, a korsóból csupán az öreg ősz feje bukkan elő.
Megjelenik Don Lollo, dühös a lármáért, szétzavarja a parasztokat. De ezek nem tágítanak. Parázs vitába kezdenek a gazdával. Össze akarják törni a korsót, hogy a kétségbeesett öreg kiszabadulhasson. Don Lollo ebbe csak úgy hajlandó belemenni, ha Zi'Dima előbb megfizeti a korsó árát. Otthagyja őket.
Leszáll az éj. A korsó és rabja ottmarad árván. Hamarosan azonban látogatók érkeznek. Pipával, borral kínálják az öreget és kisvártatva vidám mulatság kezdődik a korsó körül. Don Lollo ismét mérges, mert most meg álmából keltette fel a korsó körüli zaj. Vak dühében a korsón tölti ki a haragját: letaszítja a dombról.
A korsó mindenki rémületére gurulni kezd, – gurul, gurul lefelé, egyre gyorsabban. Utánaszaladnak, hogy megmentsék a beleszorult foltozót. Rövidesen örömmel hozzák vissza az épen maradt öreget. Don Lollo jobbnak látja, ha eltűnik, bemenekül a házba. A nép pedig, Nela vezetésével vidám táncba kezd. Minden jóra fordult, mert az öregember kiszabadult a szoros börtönből, Don Lollo pedig rajtavesztett.