Tunézia

augusztus 8. / Bizerta – nézőszám: 800 fő
műsor: Etűdök No. 2, Nyári este, Francia suite, Mit takar a kalapod?

augusztus 9. / Karthágó – nézőszám: 3500 fő
műsor: Etűdök No. 2, Nyári este, Francia suite, Mit takar a kalapod?

A Pécsi Balett Tunéziában – Művészi értékű képet adtak hazánk balettkultúrájáról

A Pécsi Balett külföldi vendégjátékai egy idő óta már – úgy gondolom –  nem hatnak az igazi újdonság erejével, leszámítva egy-egy olyan turnét, amely a világjáró együttes eddigi közel harminc  vendégszereplése között is érdekes és figyelemre méltó helyet foglal el. Ilyen volt a közelmúltban a Pécsi Balett tunéziai vendégszereplése, amely a magyar-tunéziai kulturális csereegyezmény idei munkatervének megfelelően jött létre.
Egy ilyen út pontos mérlegét megvonni az együttes vezetőinek, a szakembereknek a szoros hatáskörébe tartozik, annyit azonban a szemtanú krónikás is megállapíthatott, hogy az együttes vendégszereplése jó szolgálatot tett hazónk kulturális jóhírének. Ez a jó szolgálat több elemből állt össze.
Szerencsés műsor – Szerencsés volt először is az együttes műsorának összeállítása. A Couperin: Etűdök, Kodály: Nyári este, Bach-Rácz: Francia szvit és Rossini: Nyitány műsor-összeállítás (valamennyi Eck Imre koreográfiája) alkalmas volt, hogy a tunéziai közönségnek képet adjon a Pécsi Balett sajátosan modern munkájáról, amely egy jellegzetesen mai gondolatrendszert tükröz, jól igazolta, hogy az együttes modernsége lényegében a klasszikus balett technikájára épül (ami a francia neveltetés tunéziai hatását illetően a nézőtéren egyáltalán nem volt közömbös) s végül – ami a mi számunkra nem volt közömbös – a műsor egy része jelzésrendszerben képet adhatott a magyar folklórról is.
A Pécsi Balett tunéziai programja eredetileg négy fellépést foglalt magában. A négy előadás közül előzetesen is messze kiemelkedett a karthágói fesztivál.
A fesztiválokról – film, színház, tánc – általános elképzelésünk van, miszerint több vagy kevesebb művészeti csoport, együttes egy színpadon, egymásután versenyszerűen eljátsza a műsorát, és a zsűri dönt a sorrendben, végül pedig kiosztják a díjakat. Vannak azonban más jellegű fesztiválok is. Az együttesek között itt nem állapítanak meg sorrendet nem adnak ki díjakat, az együttesek tulajdonképpen nem is találkoznak egymással. Tunéziában ezen a nyáron is több ilyen fesztivált rendeztek – például Karthágón kívül Hammametben, Monastirban, Kerkenna szigetén – amelyek alapvetően idegenforgalmi célokat szolgálnak. Ez szorosan összefügg a nemzetközi turizmus fejlődésével: a nyaraló külföldi vendégek számára a tengerpart, a luxushotelek és az arabnegyedek egzotikus zsibongása mellé nemzetközi színvonalú kulturális programot is biztosítsanak.
Az ilyen idegenforgalmi fesztiválok több hétig tartanak, és keretében nemzetközi hírnévvel rendelkező együttesek és szólisták lépnek fel. Az idei, ezúttal kilencedik alkalommal rendezett karthágói nemzetközi fesztivál július elején kezdődött, augusztus közepéig tartott, és a szabadtéri színpadon többek között az amerikai Murray Louis balettegyüttese, a kölni balett, a nemzetközileg jól ismert Raducanu-Caciuleanu román táncospár, a lyoni színház társulata Marcel Maréchal rendezésében, a moszkvai Sztanyiszlavszkij Balettegvüttes, Gilbert Bécoud Amália Rodrigeuz, Manuéla Vargas lépett fel, Ella Fitzgerald vendégszereplését a betegsége akadályozta meg. A felsorolás azt hiszem, önmagáért beszél.
Tapsvihar Karthágóban – A Pécsi Balett tunéziai vendégszereplése során kétségkívül a karthágói fesztivál színpadán aratta a legforróbb sikerét. Az amfiteátrum nézőterén – amelynek minden köve, mint a színpad oszlopfői és falrészei történelmi idők tanúi – több mint háromezer néző várta az előadás kezdetét, közöttük a tunéziai főváros kulturális életének képviselői, sok külföldi, közöttük számos itt nyaraló neves személyiség. A tuniszi diplomáciai testület több vezetője is... A Pécsi Balett karthágói fellépése társadalmi esemény volt. Az előadást gyakran szakította félbe a háromezer főnyi közönség tapsvihara, és a megérdemelt sikert igazolták az előadás utáni őszinte és lelkes gratulációk.
A karthágói előadást megelőzően lépett fel az együttes Bizertában, amely mint Afrika legészakibb pontja, és mint egykori francia katonai támaszpont vált nevezetessé a világ közvéleménye előtt. A kongresszusi palotában rendezett előadáson a Pécsi Balett az előbb említett műsorával hasonlóan szép sikert aratott Jó kezdetekkel indult a tunéziai vendégszereplés. A magyar együttes a karthágói és a bizertai előadáson érett, stabilizálódott művészi kollektíva benyomását keltette. Bretus Mária, Handel Edit, Stimácz Gabriella, Paronai Magdolna, a tunéziai turnén az együttesnél „vendégeskedő” Árva Eszter, Hetényi János, Herda János, Gallovits Attila, Koronczay László, Körmendy László és a többiek valamennyien tudásuk legjavát nyújtva nem csupán sikert arattak, hanem érdekes, művészi értékű képet adtak a bizertai és a karthógói-tuniszi közönségnek hazánk balett kultúrájáról, és ezzel – úgy gondolom – a Tunéziától elég távol eső Pécs városáról is.
Csak sajnálható, hogy az együttes további két előadása elmaradt. A sousse-i fellépés nem szerepelt a tunéziai kulturális szervek végleges programjában, a kerkennai idegen-forgalmi fesztiválon pedig a technikai okok tették lehetetlenné a fellépést. A technikai ok: egy tengerparti szálloda lakószoba nagyságú, kövezett terasza, ahol két táncos mozgásához nem volt elég hely, nemhogy egy harminctagú együttes számára, amelynek minden műsorszáma köztudotton térigényes.
A két előadás elmaradását valóban csak őszintén sajnálni lehet. Sousse az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb városa a tengerparton, Kerkenna szigete pedig fejlődő idegenforgalmi bázis, ahol a Szirén Fesztivál keretében többszáz külföldi, főként nyugatnémet turista ismerkedhetett volna meg az együttes művészetével. Nem a Pécsi Baletton múlt, amely a szokatlan klíma és az egésznapos, kényelmesnek egy cseppet se mondható autóbuszozás és hajózás után – természetesen reális színpad lehetősége mellett – boldogan lépett volna fel, hiszen azért utazott Kerkenna szigetére. A két előadás elmaradása azért is sajnálható, mert a Pécsi Balett útját Tunéziában jó várakozás és figyelem kísérte. Ez lemérhető volt például a Tuniszban rendezett sajtófogadáson Is, ahol az újságírók kérdései nem rekedtek meg a szokványos udvariasság határán, hanem sokat és élénken érdeklődtek a Pécsi Balett története és művészi műhelymunkája mellett hazánk kulturális, művészi élete felől Is. Másrészt a számunkra a küldetés szempontjából az együttes minden fellépése fontos lett volna.
A kulturális küldetésről még valamit, de nem utolsó sorban. A külföldi vendégszereplés legfontosabb mozzanata az, hogy egy magyar együttes bepillantást nyújt egy másik ország nézőközönségének hazánk kultúrájába, művészetébe. Vagyis: hazánk kulturális követe. Másfelől felbecsülhetetlen az önművelés, a tapasztalat-szerzés szempontjából, hiszen már önmagában az is felbecsülhetetlen, hogy egy olyan ország, mint Tunézia, érdekes embereivel, szokásaival, roppant gazdag, bámulatos kultúrtörténeti emlékeivel, külön-külön az együttes minden tagjának alighanem nagy élményt és tanulmányt jelentett.
Jó szolgálat – A magam részéről első alkalommal kísértem el a Pécsi Balettot külföldi vendégszereplésére. Úgy gondolom, éppen e lap hasábjain lehetek egy kissé szubjektív is. A színpadról korábban is jól ismertem az együttest, hiszen egy városban „éltünk és dolgoztunk”. Most színpadon kívül, egy olyon turnén ismerhettem meg őket, amelyből nem hiányzott a szokatlan klíma okozta megpróbáltatás, nem hiányoztak egy ilyen távoli út felsorolni is komplikált különböző bonyodalmai. A Pécsi Balett tagjai mindezzel együtt az előadásokon nyújtott művészi teljesítményükkel, fegyelmezett magatartásukkal, szerénységükkel nagyon jó szolgálatot tettek Tunéziában a magyar kultúrának.

Thiery Árpád // Dunántúli Napló, 1972. szeptember 27.