Románia

szeptember 18. / Bukarest
műsor: II. és III. brandenburgi verseny, Sikoltások, Tavaszünnep

szeptember 20. / Nagyszeben
műsor: II. és III. brandenburgi verseny, Sikoltások, Tavaszünnep

szeptember 22. / Kolozsvár
műsor: II. és III. brandenburgi verseny, Sikoltások, Tavaszünnep

szeptember 24. / Nagyvárad
műsor: II. és III. brandenburgi verseny, Sikoltások, Tavaszünnep

Táncköltemények Pécsi Stílusban – George Enescu Nemzetközi Fesztivál

Pécs művelődési élet mindig jelentős szerepet játszott a muzsika. A feljegyzések szerint már az 1367-ben alapított pécsi egyetemen rendszeres zenei oktatás folyt, s ez a hagyomány napjainkig ível.
Az 1960-ban alakult pécsi balettegyüttes – a filharmóniával, a vokálszimfonikus művek előadására szakosodott Liszt Ferenc Kórussal, a Zeneművészeti Szakiskolával s a város más nagynevű művelődési intézményeivel együtt – a szomszédos ország dinamikusan előretörő modern zenéjének alkotó szellemű továbblendítője lett.
Az európai hírnévnek örvendő táncegyüttes – Pécs latin neve után: Sopianae – a szó szoros értelmében berobbant a jelenkori balett történetébe. Az Eck Imre koreográfus vezetésével létrehozott – majd a Tóth Sándor irányítását élvező – együttes a magyarországi táncművészetet forradalmasító, úgynevezett pécsi stílus megteremtésével vonta magára a figyelmet, amely a klasszikus baletthagyományokat korszerűsítő koreográfiái szemléleten és a mozdulatművészet egyetemes nyelvezetének, bonyolult technikájának az egyénített variánsán alapszik. A muzsika lelkének a láthatóvá tételét, a zenei gondolatok és struktúrák plasztikus megragadását, mintegy materializálódását az élő művészetek ismert kifejezési eszközeinek egyikével sem sikerült olyan hitelesen megvalósítani, mint azzal az egyszerű, természetes és közérthető táncnyelvezettel, melyet a pécsiek megtanultak szabatosan beszélni. Ezzel magyarázható, hogy a kiforrott művészközösség ugyanazzal a közvetlen természetességgel „táncolja el” a szimfonikus és kamarazene nem balett számára komponált klasszikus és 20. századi műveit, mint a koreográfusok és táncosok kezdeményezésére írt modern kompozíciókat. Ezért kerülhetett az együttes repertoárjába egymás mellé Bach Brandenburgi versenyei és Szokolay Iszonyat balladája; Mahler IX. szimfóniája és Ránki 1514-e; Beethoven Prometheusa és Maros Bányászballadája; Bartók Fából faragott királyfi és Sztravinszkij Sacre du Printemps (Tavaszi áldozás) című alkotása.
A táncok igényes kidolgozása, kifejező ereje, a színpadias külsőségeket, üresjáratokat teljesen kiküszöbölő mozdulatok kaleidoszkópszerű képrendszere, a zenei anyag struktúráinak korszerű értelmezése és a tánc nyelvére való „lefordítása", s nem utolsó sorban a táncosok egyéni és csoport-teljesítményeiben megnyilvánuló fejlett művészi ízlés magyarázza a pécsi balett népszerűségét, jó hírnevét.
Sikeres turnéi során az együttes fellépett Finnországban, Lengyelországban és az NDK-ban, szép fogadtatásban részesült Franciaországban, Angliában, Csehszlovákiában, Svédországban stb. Nálunk 1965-ben vendégszerepeit első ízben.
Az Enescu-fesztivál nagyszabású rendezvény-sorozatának kiemelkedő mozzanata lett a Sopianae újabb bukaresti fellépése. A Köztársasági Palota nagytermében tartott balettesten szokatlan repertoárral bűvölte el a táncművészetet értékelő fővárosi közönséget. Tóth Sándor balettmester két koreográfiái alkotását mutatta be a társulat: Bach Brandenburgi versenyművét (nr. 2 és 3) és Mahler IX. szimfóniájának az „Adagióját”. A két mű – a nyilvánvaló színpadtechnikai hiányosságok ellenére – osztatlan sikert aratott, a Bach-zenére komponált életigenlő koreográfia új megvilágításba helyezte a versenyműveket: a tánc eszközeivel megelevenített képsorozat a réteges mondanivalót hordozó Bach-művek eddig feltáratlan üzenetét tolmácsolja. A Mahler-szimfónia ihlette koreográfia valóságos mini-dráma: egy nő érzelmi életének, megrázó sorsának a története. Fő erőssége a mahleri zene sugallta atmoszféra visszaadása, a hősök kiváló pszichológiai ábrázolása, a táncosok magasfokú művészi érzékenységgel oldották meg a balett-táncos, a drámai színész és a pantomim-művész tehetségét-tudását egyaránt követelő szerepeket, és megrázó erővel tolmácsolták a lelkiélet síkján zajló drámai eseményeket.
Sztravinszkij Tavaszi áldozását Eck Imre ültette át a modern balett nyelvére. Az ébredő természet gyötrelmes vajúdását, győzelmes élni akarását, tavaszi újjászületését egyszerű, könnyed, ritmikus-dinamikus mozdulatokkal és sziporkázóan ötletes képrendszerrel, közérthetően fejezte ki. Eck Imre alkotása igazi táncköltemény: az ihlet forrásának tekintett Sztravinszkij-muzsikában a természet belső dinamikáját, életet szülő ős-erőinek a forrongását láttatja meg. Az egész együttes és a kiváló szólista új értelmezésben tolmácsolta Sztravinszkij remekét.
A pécsiek bukaresti előadása – a centenáriumi Enescu-fesztivál kiemelkedő teljesítménye – a modern balettművészet új lehetőségeit, kifejezőeszközeinek kimeríthetetlen tárházát villantotta elénk.

Csire József // Előre, 1981. szeptember 20.

A pécsi „Sopianae” balett

A pécsi (Magyarország) „Sopianae” modern balettegyüttes 16 évvel legutóbbi bukaresti látogatása után tér vissza újra, egy felújított társulattal, de annak a tapasztalatnak birtokában, amelyet koreográfus-mesterei, Eck Imre és Tóth Sándor időközben szereztek.
Tóth Sándor a megalkotója a 2. és 3. brandenburgi verseny koreográfiáinak, aki a bachi motívumfeldolgozás ellenpontozott gazdaságának eredeti megfelelőit találja meg a színpadi mozgásban, teljes belső összhangban történik, sőt, néha könnyed humorral – mozdulatban és arcjátékban egyaránt.
Mahler 9. szimfóniája végső Adagio-jából kiindulva, ugyanaz a koreográfus a zene tragikumát ülteti át táncba, az expresszionista képzőművészettel szomszédos eszközökkel.
Az együttes legkiemelkedőbb teljesítményének tűnt számunkra Sztravinszkij Tavaszünnape, amelyben Eck Imre láthatóan követi magának a zeneszerzőnek az utasítását, amelyeket a gyagilev-együttes 1913-as, párizsi balettbemutatója alkalmával adott.