Lengyelország

március 31. / Varsó – nézőszám: 640 fő
műsor: Etűdök kékben, Hiporbola, Parancs, Mit takar a kalapod?

április 1. / Varsó – nézőszám: 780 fő
műsor: Etűdök kékben, Hiporbola, Parancs, Mit takar a kalapod?

április 2. / Varsó – nézőszám: 780 fő
műsor: Parancs                                            

április 4. / Poznan – nézőszám: 1000 fő
műsor: Etűdök kékben, Hiporbola, Parancs, Mit takar a kalapod?

április 5. / Poznan – nézőszám: 1000 fő
műsor: Etűdök kékben, Hiporbola, Parancs, Mit takar a kalapod?

április 7. / Gdansk – nézőszám: 1200 fő
műsor: Etűdök kékben, Hiporbola, Parancs, Mit takar a kalapod?

április 8. / Gdansk – nézőszám: 1280 fő
műsor: Etűdök kékben, Hiporbola, Parancs, Mit takar a kalapod?

A pécsi kísérletek – A Sopianae magyar balett látogatása

Nagyon fiatal, de igen érdekes együttes: mindössze öt éve alakult meg Pécsett, a nagy magyar bányászvárosban és egyetemi központban és létrejötte első percétől fogva kitűzte magának azt a nehéz feladatot, hogy új formákat keres a korszerű baletthez. Az együttes vezetője Eck Imre fiatal, tehetséges táncosok csoportját tömörítette maga köré. A 22 bemutatóban kifejeződő eddigi eredmény gyorsan felhívta a figyelmet a pécsi koreográfusra és kísérleteire. A magyar szakmai körök számára különösen sok vitára adott okot két balett: Bartók Béla Fából faragott királyfija és Sztravinszkij Le sacre du printemps c. balettje, ezt utóbbit a Budapesti Operaház színpadán mutatták be.
Varsói látogatásukra a magyar táncosok 4 művet választottak ki repertoárjukból: a Vivaldi zenéjére összeállított Kék etűdök-et, Bukovy Parancs-át, Láng Hiperbolá-ját és Kincses Mit rejt kalapod c. művét. Ez az összeállítás elegendő volt ahhoz, hogy értékelhessük az egyes táncosok és az együttes teljesítményét, továbbá tájékozódjunk Eck Imre koreográfiájának koncepcióját és a tánc stílusát illetően.
Egyelőre még természetesen nehéz lenne e koncepciókat véglegesen lezártaknak tekinteni: Eck még csak most lépett az érdekes kísérletezések útjára, arra törekszik, hogy mind saját magát, mind pedig együttesét kiszabadítsa a klasszikus balett hagyományainak kötelékei közül, új figuratív összeállítások mozgásával élénkítse meg táncosait: növelje a gesztusok expresszivitását, szimbólumokban keresse bizonyos dramaturgiai (drámai) tartalom kifejezési lehetőségeit.
A legérdekesebb és talán legmesszebbmenőkig végrehajtott kísérletet e műsorban a Kék etűdök jelentették, elsősorban a középső rész, amely Vivaldi D-dur Concertóján alapult. Nemcsak azért, mivel nagyszerű érvényesülési lehetőséget nyújtottak egy kitűnő táncospár, Uhrik Dóra és Csifó Ferenc számára, hanem elsősorban a kitűnően megkomponált koreográfia, az ötletes és gyönyörű kettős-figurák révén. Ez az aboztrakt kép, amely semmiféle tartalmat nem sugalmaz a nőzőnek, lehetőséget nyújt arra, hogy kizárólag a színpadi mozgás szépségét élvezzük, néhány alapvető klasszikus „pas”-t ötletgazdagon, más felépítésű táncokhoz alkalmazzanak. A két másik részletben (G-noll és F-dur Concerto) ezen új figuratív beállítások keresése a táncosok egy nagyobb csoportjára bővül, akik nemcsak egyéni, de csoportos mozgásukban is mintegy „geometrizálják” a színpadot a szimmetrikusan felépített beállítások útján.
A három másik balett teljesen más koncepción alapszik. Ezeknél Eck Imre korszerű problémákhoz és szimbolikához nyúl – időnként talán túlzott mértékben is él ezekkel – és így próbálja kifejezni a Hirosima felett repülő pilóta élményeinek történetét (Parancs), a fiatalok érzéseinek konfliktusát (Hiperbola) vagy a kispolgári környezet társadalmi fétiseit (Mit rejt a kalapod). Alkalmat nyújt ez egyszersmind arra, hogy érvényesüljenek az érdekes együttes tehetséges szólistái: a rendkívül kifejezően táncoló Veöreös Boldizsár, a kifejezőeszközökben gazdag Stimácz Gabriella, az elemi exrvel táncoló Tóth Sándor és a rendkívül bájos, egyúttal pedig virtuózán táncoló Gombkötő Erzsébet.
Összegezve: kedves és érdekes este, amelynek értékét emelték még a táncosok szép jelmezei, a fény jó kihasználása és a Nagy Ferenc vezénylete alatt jól dolgozó zenekar.

Zdzislaw Sierpinski // Zycie Warszawy, 1965 április. 2.

Varsóban táncol a Sopianae magyar balett

Első látogatásra érkezett Varsóba és mutatkozott be nálunk a 45-tagú fiatal magyar balettegyüttes, a Sopianae. Az együttes 5 évvel ezelőtt alakult, de az újszerű és igen érdekes balettcsoport azonnal jó hírre tett szert, újszerű a felfedezés erejével ható (de a klasszikus felkészültség alapján álló) koreográfiájával és modern magyar zenéjével.
A pécsi együttes vezetőségével történt tegnapi találkozón – néhány órával a balett Drámai Színház-beli bemutatkozó fellépése előtt – a magyar vendégek tájékoztattak bennünket egyebek között arról, hogy ötéves tevékenységük alatt 24 balettet mutattak be, ebből tizenhatnak a zenéjét ma élő magyar zeneszerzők írták! Ezek után felesleges kiemelni, milyen fontos missziót teljesít ez az érdekes balettcsoport a modern magyar zene népszerűsítése terén. A magyar együttes élén kezdettől fogva Eck Imre, a tehetséges fiatal koreográfus áll, az együttes koreográfusa az ismert szólótáncosnő. Végvári Zsuzsa is (civilben Eck felesége és kislányuk anyja. Végvári Zsuzsát jelenleg Varsóban üdvözölhetjük, maga Eck Imre azonban sajnos nincs jelen, mivel új balettjét készíti elő bemutatásra a Budapesti Opera színpadán). A pécsi együttes 24 bemutatója közül (5 év alatt) 22 balett Eck Imre koreográfiája. A Budapesti Operában Maros Rudolf Bányászballadáját mutatják be Eck koreográfiájával, a közeljövőben kerül sor Bartók Zene húros- és ütőhangszerekre és celestára c. művének színpadi feldolgozására is Eck közreműködésével.
A Sopianae balett ma már jól ismert és becsült Magyarország határain túl is. Fellépett Drezdában és Bayreuthban, 1963-ban Londonban majd Csehszlovákiában, az elmúlt évben pedig hosszabb fellépés-sorozata volt az NSZK-ban.
A tegnapi bemutatkozó előadás után a magyar balett ma másodszor kép fel a fővárosi Drámai Színházban, majd 4-én és 5-én Poznanban, 7-én és 8-án pedig Gdanskban vendégszerepek.

(Zu) // Slowo Powszechne, 1965 április 2