Egyiptom

november 24. / Kairó – nézőszám: 1400 fő
műsor: Nyári este, Fölszállott a páva, Magyar babák

november 26. / Kairó – nézőszám: 850 fő
műsor: Nyári este, Fölszállott a páva, Magyar babák

november 27. / Kairó – nézőszám: 500 fő
műsor: Nyári este, Fölszállott a páva, Magyar babák

november 30. / Alexandria – nézőszám: 950 fő
műsor: Nyári este, Fölszállott a páva, Magyar babák

december 1. / Alexandria – nézőszám: 950 fő
műsor: Nyári este, Fölszállott a páva, Magyar babák

Találkozás a közönséggel – Fölszállott a páva - Egyiptomban

Mindig izgalmas találkozni egy másfajta közönséggel. A színházi este társasjáték: akciók és reakciók labdajátéka a nézőtér és a színpad között Ha nem a megszokott közönségünknek játszunk, nem tudhatjuk, mik a szokásai. Talán a játékszabályokat sem ugyanúgy ismeri! És nincsenek irántunk előítéletei, amelyekkel beskatulyázhat, de könnyebben meg is érthet bennünket. Ilyenkor újra megméretik az előadás, amelynek azonnal kontaktust kell teremtenie az idegen közönséggel: megméretik a darab, amelyről lefoszlanak a csak itthon érthető utalások: és ahogy a kölcsönhatásoknál lenni szokott, megméretik a közönség is.
A válogatás – A Pécsi Balett repertoárján ma mintegy harminc balett szerepel, mégsem könnyű eldönteni, hogy egy-egy vendégszereplésen mit játsszunk. Kiindulópontunk most az volt, hogy a magyar művészetet képviseljük Egyiptomban, és ennek a zenében és a táncban tükröződnie kell. Fontos volt az is, hogy gondolatilag és hangulatilag széles skálán játsszon a három darab: hogy minél teljesebb képet adjon rólunk. Így alakult ki az összeállítás: Kodály Zoltán: Nyári este; Kodály Zoltán: Fölszállott a páva és Weiner Leó: Magyar babák.
A választás sok kérdést vetett fel. Hogyan reagál majd az egyiptomi közönség a Nyári este csendes, befelé forduló lírájára? Mit jelenthet a Fölszállott a páva azoknak, akik nem ismerik a magyar történelmet? Megmarad-e a Magyar babák humora, ha a nézőnek fogalma sincs a magyar népi bábukról, amelyek megelevenednek e színpadon? Őszintén szólva ezekre a kérdésekre nem lehetett előre felelni.
Késik a közönség – Kairóban a Gamal Abdel Nasszer Hall színpadán léptünk fel. Mióta tavaly leégett az Opera épülete, itt tartják a város legfontosabb színházi előadásaik. A terem egyébként a Kairói Egyetem aulája, 1400 személyes nézőtérrel.
Első előadásunk a „protokoll” estéje volt. Neves személyiségekkel tele nézőtér, mindenki ott volt, akinek Kairóban illik megnézni a magyar balett-együttest Előzőleg elmondták nekünk, hogy a nézőtér egy részére nem adnak ki jegyeket; a karzaton soha nem szoktak ülni. Ezen az estén a karzaton is ültek.
Akkor még azt hittük, a fontos személyiségek miatt kellett több mint fél órát várunk az előadás kezdésével, a meghirdetett kezdési idő után. De másnap is így történt, harmadnap is, és eztán Alexandriában Is. Lassan gyülekeztek. Nem volt könnyű megértenünk, hogy más szokásaik vannak, Hogy sokkal lazábbak, sokkal hétköznapibban viselkednek a színházban, mint mi. Teljesen hiányzik belőlük a mi közönségünk fegyelmezett szertartásossága. Jönnek-mennek, dohányoznak, teát isznak a nézőtéren vagy Coca Colát. Kairóban különösen. Alexandriában, ahol méregdrága helyárakkal játszottunk egy intim hangulatú színházban, estélyiruhas közönségnek, zsúfolt házak előtt, ez a „közvetlenség” csökkent.
Viszont mind az öt estén egyforma volt, egyforma és nagyon világosan érzékelhető, a közönségnek az előadáshoz való viszonya.
A Nyári este kezdőképét minden este taps fogadta. Aztán nagyon hamar, nagyon biztosan létrejött a nézőtér és a színpad kapcsolata. Odalent még jöttek az emberek, még mozgolódott a nézőtér, mégis csend volt: a figyelem feszültsége teremtette meg. Az est a Fölszállott a páva előadása közben forrósodott fel. A „Pává”-t, a legelvontabb, legnehezebb balettot szerették meg legjobban. Innentől már nem érzékelhettük azt, amire előre figyelmeztettek bennünket: hogy az egyiptomi közönség nem szeret tapsolni. A Magyar babák sikere az előzők után természetesen csak fokozódott. És hát a nevetés a világ minden nyelvén nevetés: láthattuk, hogy a közönség pontosan ért minden tréfát, minden fordulatot! A táncosok felpezsdültek a nézőtér vidám együtt-játszásától: talán még nem is volt a „Babák"-nak olyan jó előadása, mint Egyiptomban.
„A koreográfust keresem...” – És valami, amire nem számítottunk. Nem volt olyan előadás, sem Kairó bon, sem Alexandriában, hogy a szünetben néhányon be ne jöttek volna a színpadra: – „A koreográfust keresem.” — „ön újságíró?” Nem, nem újságíró, ő X. Y., a közönség közül, és szeretne beszélni azzal, aki kitalálta ezeket a balettokat. Odavitték Eck Imréhez, bemutatkoztak egymásnak, és az Illető kérdezett... Lehet, hogy ez is szokás?! Számunkra meghökkentő volt, és nagyon-nagyon rokonszenves. Nem a kérdések színvonala volt a legérdekesebb, hanem a spontán igényük, hogy véleményt formáljanak. A balettokról kérdeztek. Az egyik, hogy ő úgy gondolja, érti a darabot, de erről vagy arról a részletről szeretné tudni, mit jelent. A másik, hogy menynyire függ össze egy új táncnyelv kikísérletezése az új gondolatokkal, amelyeket elmondanak vele? Lehet ne-e egyiket a másik nélkül csinálni? Csak formai újítást önmagában, vagy fordítva, új gondolatokat kifejezni a balett hagyományos eszközeivel?
Volt köztük egy fiatalember, aki azt mondta, hogy a „Páva" barna bőrruháiban ő a rómaiakra való utalást érez. Így van-e? — Nem, nincs így. A Fölszállott a páva valószínűleg nem akar a rómaiakra utalni. De egy másik, és talán fontosabb szempontból a naiv kérdezőnek nagyon igaza volt! Ez a néző a saját országa történelmének, Egyiptom történetének egy részletével hozta összefüggésbe a látottakat. Azaz magára vonatkoztatta a művet, úgy értelmezte, ahogy a szabadság fogalomköre az ő számára jelentkezik. Személyes kapcsolatot keresett e darabbal. És feljött a színpadra, megkereste e koreográfust, mert beszélni akart a gondolatokról, amiket a darab keltett benne.

Kutas Mária // Dunántúli Napló, 1973. január 7.