A balett-terem fantomja

December 12-én az új kamaraszínházban tartotta az évad első bemutatóját a Pécsi Balett. A premier érdekessége, hogy ismét vendégkoreográfus dolgozott az együttessel. A cseh Pavel Šmok neve nem ismeretlen a pécsi közönség előtt, 1982-ben már bemutatkozott Pécsett egy nagy sikerű balettesttel, 1984-ben pedig saját társulatával, a Prágai Kamarabalettel szerepelt a Pécsi Nyári Színház műsorában. A mostani, műfaji szempontból változatos összeállításban Tóth Sándor egyfelvonásosa mellett két újabb Šmok-koreográfiát láthat a közönség.
A Leos Janacek zenéjére készült Symfonietta cselekmény nélküli, szimfonikus balett, amelyben a koreográfus a felhasznált zenei művet kívánta tánccá, látvánnyá fogalmazni. A rusztikus, fehér ruhába öltözött táncosok mozdulataiból derűs természetesség árad, amely végigkíséri a szimfónia felépítését kicsinyítve követő szerkezetet. Az egymás utón következő tételekben egy pár – Tóth Zsuzsanna és Lovas Pál – kettősei köré épülnek az alaptéma variációit követő csoportos lány- és fiútáncok. Šmok nem kizárólagos elkötelezettje a klasszikus technikának, koreográfiái nyelvezetében a balett, a modern tánc, a folklórból merített elemek harmonikus ötvözetét valósítja meg. A Symfonietta vidámságot, játékosságot, életörömet sugároz a jellegzetes szláv derűnek azon a hangján, amelyet Šmoktól már ismerünk, és ha láttunk is tőle korábban izgalmasabb, invenciózusabb mozgásképleteket, örömünket lelhetjük a sallangmentes, tiszta tánckompozícióban.
A másik Šmok-balettben is a vidámság az uralkodó elem, csakhogy itt már a harsányabb humor és a „fűszeres” irónia eszközeivel készített a koreográfus önfeledt szórakozást ígérő balett-vígjátékot. Az Oskar Nedbal zenéjére alkotott A balett-terem fantomja banalitásában is hatásos meséjéhez – egy balettmániákus fantom lábtöréssel kivonja a forgalomból egy balett-társulat valamennyi táncosnőjét és egy szem táncosát, hogy végül ő maga táncolhasson – Šmok sok helyzet- és jellemkomikumot, helyénvalóan blőd megoldást és egy csöppnyi monarchia-hangulatot adagolt. A humor forrása – akárcsak egy korábbi balettkomédiájában, a Beugrásban is a szakma ironikus szemmel nézett fonákja és a jutalom-játék erejű színészi alakításaik. Annak ellenére, hogy egy-egy poén olykor többször elsül, jól szórakozhatunk a táncosok felhőtlen bolondozásán.
A két Šmok-balett mellé, a középső műsorharmadba Tóth Sándor Élni vagy meghalni (kissé ügyetlennek tűnik a címadás) című balettje került. A koreográfus aktuális témát választott: egy szívinfarktust kapott családfő betegsége alatt a család szétzilálódik és hiába gyógyul fel a Férfi, valami végérvényesen elveszett az életéből.
Tóth filmszerűen pergetett képekkel, hatásos látványelemekkel ábrázol (részt vállalt ebből a díszlettervező Vata Emil és a jelmezeket elképzelő Húros Annamária), hajszál híján kerülve el közhelyes megoldás csapdáját. A bombasztikussá válástól végül (jelenet) is szerencsésen megmenti a balettet feszes szerkezete, Vong Chung érdekes hatású zenéje, a táncszínházi hatásokat sejtető megoldások, a találóan egyéni színészi-táncos alakítások. Így legfeljebb kissé didaktikusnak érezhetjük a téma feldolgozását. A koreográfus nem tér ki a betegség motívumaira, csak a három főszereplőnek a tragédia meghatározásában alakuló sorsa érdekli. Míg az orvosok a Férfi életéért küzdenek. Felesége prostituálódik, éppen a Halált megszemélyesítő alak karjába hull. A Kislány is elindul lefelé a lejtőn, de a szerelem megmenti attól, hogy az utcalányok sorsára jusson. A meggyógyult Férfi számára a család széthullása megkérdőjelezi a továbbélés értékét.
Tóth korábbi balettjeihez hasonlóan modern koreográfiái nyelvezetet használ különösebben ötletes táncos megoldások nélkül.
A bemutató külön erénye, hogy nem is egy figyelemreméltó táncos-színészi teljesítményt hozott. Így elsősorban a mindhárom balettben szereplő Lovas Pálét, aki az első darabban tiszta táncával, a másodikban érdekes drámai színeivel, a harmadikban affektáló humorával keltett érdeklődést. Hajzer Gábor remekelt a Tóth-balett Halál alakjában, majd egy heves váltással ellenállhatatlanul bumfordian komédiázott a primadonna babérokért mindenre képes Fantom szerepében. Uhrik Dóra Tóth Sándor Asszonyalakjaként megint csak miniatűr lélektani drámát táncolt, úgy, ahogy csak ő képes „beszélni” a női félékről. Végül Körmendy László telitalálat alvilág királyát kell megemlíteni, aki már puszta látványként sem utolsó. Ugyanő odaadó hitelességgel alakította az izgága balettmester komikus figuráját a Šmok-komédiában.

Major Rita // Dunántúli Napló, 1987. január 5.

Pavel Smok a Balett-terem fantomja című 3 felvonásos balettest címadó egyfelvonásosát és a Symfonietta című egyfelvonásosát koreografálja. Az utóbbit a Prágai Kamara Balett mutatta be megalakulásának tízéves jubileuméra készült balettestjének részeként...
A Tanecnij Listy kritikusa így méltatja L. Janacek zenéjére komponált Symfonietta-t; „A Symfoniettát színre állító Pavel Smok igyekezett minél jobban megragadni a zenei alapanyagot. A lépések és kifejezési eszközök kiválasztásakor talán rusztikusabb a magasfokú stilizáltsággal dolgozó Janaceknél, de ez nem károsítja a művet, sőt talán ezáltal érthetőbbé vélik minden néző számára. Mindenesetre érdekes színrevitelről van szó.

A  Vong Chung zenéje komponált balett korunk egy tipikus problémájáról szól. Egy család harmonikus együttlétét széttöri korunk betegsége, a szívinfarktus, amely a halál közvetlen közelébe sodorja a Férfit. Nemcsak az orvosok harcolnak az életéért, de víziójában ő maga is. A Férfi családból való kiválása, küzdelme az életéért, kiszolgáltatott helyzetbe sodorja feleséget és kislányát. Az egyedüllét megpróbáltatásokat rá rájuk; mindketten saját életkoruk, habitusuk szerint próbálnak a felszínen maradni. A Nő veszít ebben a küzdelemben, míg a kislány győztesként hagyhatja el a „kísérlő” helyzeteket. A Férfi legyőzi a halált, de családja addigra már széthullik.

A balett-terem fantomja balettvígjáték. A két koreográfus, Tóth Sándor és Pavel Smok szemléleti összekapcsolódását jelzi, hogy mindketten szívesen koreografálnak vígjátékot. Tóth Sándort az ember és az ember által létrehozott helyzetek komikuma vonzza, Pavel Smokot a szakma és a tánc. Smok a humor eszközeivel betekintést ad egy balettegyüttes munkájába. Természetesen felnagyításokkal, humorból adódó túlzásokkal. Bár e balettvígjáték alaptémája a tánc, a nem beavatott számára is érthető, könnyed szórakozást nyújt.