Spartacus 2076

„A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.” – Edmond Burke

Spartacus legendás alakja kel életre és szól a ma emberéhez a Pécsi Balett nagyszínpadi bemutatóján. A balett történet nagy-múltú előadásaihoz és a világtörténelem egyik legnagyobb rabszolgafelkeléséhez azonban csupán a főszereplő személyében kapcsolódik a Pécsi Balett új irányvonalát maximálisan követő előadás. Nem Hacsaturján zenéjére készült a koreográfia. Vincze Balázs, a Spartacus 2076 rendező-koreográfusa Riederauer Richárdot kérte fel mai, modern, a koreográfusi koncepcióhoz tökéletesen illeszkedő új kompozíció megírására.
A Spartacus 2076-ban nem a lázadás és a háború dominál. A koreográfia Spartacus emberfeletti küzdelméről és vágyairól szól. Elítélem az erőszakot, azt, ami ma az utcán történik. Ennél magasabb gondolati síkon kíván a ma emberéhez szólni az én Spartacusom. Spartacus hihetetlenül karizmatikus, erős egyéniségével képes volt több ezer emberre hatni. Hitt az élet megváltoztatásának lehetőségében, a szabadságban, abban, hogy jó ügyért harcol. Hitt magában és társaiban, a szerelemben. Nem gyilkolni akart, hanem a világot szerette volna megváltoztatni. Azt szeretném, hogy vágyainak tisztaságát és elementáris erejét látva nézőink is higgyenek abban, hogy lehet más, lehet jobb az életünk, csak rajtunk múlik, mit teszünk meg érte. A jóért harcolni mindig sokkal nagyobb küzdelem, hosszú távon gondolkodni nehezebb, de megtérül.
Hogy miért 2076? Mindenképpen szerettem volna kiemelni Spartacus figuráját a múltból, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy nem a klasszikus történetet kívánom bemutatni. Ugyanakkor a mába sem akartam helyezni, elkerülendő a felszínes aktualizálást. A távoli, de a mai fiatalság számára már nem teljesen elképzelhetetlen 2076-os jövő apokaliptikus látomásában a rossz jelenléte sokkal fenyegetőbb lehet a ma nézőjének, így Spartacus küzdelme még erőteljesebbé válhat. Ha Spartacus szelleme csak egy apró szikrát gyújt a szívünkben, akkor már volt értelme, akkor van remény, hogy a látomás nem válik valósággá.
A Pécsi Balett mindig híres volt az újításairól, folyamatosan próbálkozik új megoldásokkal, ezek között van olyan, amelyik nem honosodik meg a tánc világában, olyan is, amelyik öt-tíz év múlva válik elfogadottá és híressé. A Spartacus 2076 futurisztikus világával, határozott arculatával én is ezt a hagyományt kívánom folytatni.

A diadalmas Spartacus – A Pécsi Balett új stílussal és formanyelvvel jelentkezett

„Olyan világot akart, ahol nincsenek rabszolgák és gazdáik; csak emberek, akik békében és testvériségben élnek együtt.” (Howard Fast: Spartacus)

A Spartacus 2076 című balettbemutató sem történelmi tablót, sem olcsó aktualizálást nem kínál. Vincze Balázs koreográfus-rendező a librettót jegyző Böhm Györggyel a személyiség titkainak felfejtésére törekszik: az ideákban való hit megtörhetetlenségére. Céljuk a „Spartacus-i lét” új, időtlen interpretálására. Az alaphelyzet 2076-ra datált Mad Max-szerű víziója – száz évvel a fiatal koreográfus születése után – végletekig lecsupaszított, koszlott, szürke épületcsontvázak között élő, erkölcsileg és fizikailag változtathatatlan kettéosztottságúnak tûnő társadalmat mutat be, ahol a megalázottság, a testi, lelki és szexuális kiszolgáltatottság a mérce a kirekesztettek – Spartacus és társai – számára. Crassus abszolút uralkodó nem csak felettük, de az őt gondolkodás nélkül követő, kiszolgáló ?szerencsés? városlakók között is. Vincze Spartacusa nem bukik el, diadalmaskodik, de a zárókép figyelmeztet: a visszarendeződés, az újbóli elnyomás veszélye csírájában még mindig jelen van.
Vincze Balázs egyéni, karakteres táncnyelve a klasszikus balettől a street dance-ig átívelő széles spektrumból építkezik. Fiatal táncosai testükkel, a jelzéstől a konkrét fizikai erőszakig terjedő gesztusaikkal és arcukkal egyaránt jelen vannak, „szólnak” hozzánk, és mindezt technikailag biztos tudással valósítják meg. A táncszínház legjobb hagyományai valósulnak meg, ahol a tánc, a képi és a dramaturgiai megfogalmazás szerves egységgé fonódik, maradandó színházi élményt adva. Az egységes dramaturgiai vonulaton belül talán kontrasztosabbá lehetett volna tenni Flavia hite és a rabszolgalányok közötti érzelmi, hangulati különbséget és még erőteljesebben motiválni Spartacus konkrét lázadását, gladiátortársa megölésének megtagadását.
Bánki Zsolt mind táncában, mind színpadi jelenlétében, kisugárzásában magas szinten valósította meg az alkotók által újrafogalmazott Spartacus- ideát. Ebben méltó társa volt Lázár Eszter Flaviája. Lírája átsütött az őt megtörni szándékozó brutalitáson, táncában a két érzelmi véglet kontrasztjának interpretálása maradéktalanul teljesült. Crassus kettős szereposztásában Lencsés Károly nagy szuggesztivitással formálta meg az eredendő gonosz figuráját. Lovas Pál hosszú táncosi pályafutása első negatív hős szerepében visszafogottabb színekkel, inkább a belső történéseket hangsúlyozva oldotta meg a szerepet. Dóri István Crassus parancsainak elsőszámú végrehajtójaként tánctechnikailag igen nehéz feladatot teljesített. Riederauer Richárd újonnan komponált elektronikus zenéjében a kemény, feszes hangzást jól oldják a lírai részek, mind hangulatában, mind ritmikájában kitûnő alapot adva a tánchoz. Túri Erzsébet jelmezei és díszlete funkciójában nem csak jól illeszkedik az előadáshoz, de a vizuális élményük meg is erősíti a rendezői szándék megvalósulását.
Vincze Balázs vezetésével a Pécsi Balett olyan útra lépett, mely szellemében, szándékában vállaltan nyúl vissza az Eck Imre-i gyökerekhez: nem követni, másolni akar irányzatokat, hanem új, saját stílust és formanyelvet kialakítani. Ehhez meg kell, hogy nyerje, ki kell, hogy nevelje közönségét. Egy diák- és egy nyugdíjas-bérlet közönségének vastapsát személyesen megtapasztalva, úgy hiszem, jó úton jár.

Szilárd István // Dunántúli Napló, 2007. december 7.