Orpheus

Orpheus a görög mitológiában isteni származású dalnok és zenész, akinek művészete egyaránt elbűvölte az isteneket, embereket, sőt a természetet is. Amikor Orpheus felesége Eurydice kígyómarástól meghalt, Orpheus leszállt érte a holtak birodalmába. Útja közben minden akadályt elhárított lantjátékával. Hades szívét is meglágyította, aki megengedte, hogy visszavigye Eurydicet a földre azzal a kikötéssel, hogy Orpheus mindaddig nem néz hátra, amíg felesége a napvilágra nem ér. Orpheus boldogan indult útnak Eurydicevel, de megszegte a tilalmat, mert visszatekintett rá, s az asszony abban a pillanatban eltűnt a holtak birodalmában.
Az Orpheus-monda egyik változata szerint a földre visszatért dalnokot Apollón isten iránti tisztelete miatt bakhánsnők tépték szét, teste darabjait szétszórták. Orpheust megsiratták a madarak, fák, kövek. A Hebros folyó vizébe dobott feje Lesbos szigetére sodródott, ahol Apollón fogadta magához. Orpheus árnya leszállt az alvilágba és ott egyesült Eurydicevel.

1. rész
2. Orpheus és Eurydice szerelmi kettőse. (Kitaro)
3. Eurydice halála. (Holst)
4. Orpheus duettje o holott Eurydicével. (Kitaró)
5. Hádész és Perszephone megjelenik és magukkal viszik Eurydicét az alvilágba. (Kitaró)
6. Őrültek háza. A titokzatos Feketeruhás „útjára” indítja Orpheust. (Goldsmith)
7. Orpheus útja az alvilágba, és harc Cerberussal. (Goldsmith)
8. Orpheus „találkozása” Eurydicével az alvilágban. (Barber)
9. rész
10. Az alvilágban. Orpheus könyörgése. Visszakapja Eurydicét, de a felvilágba vezető úton nem nézhet rá. (Ramirez)
11. Orpheus és Eurydice útja. Orpheus visszapillant szerelmesére. Eurydice második halála. (Goldsmith)
12. Őrültek háza. (Goldsmith)
13. Orpheus szólója. (Kitaró)
14. Nagyváros. Tömeg. Orpheus megjelenik a tömegben. Orpheus halála. (Holst)

Orpheusz – mítosz a szerelemről

Az istenek dalnokának szomorú szerelméről készített két-felvonásos balettet Herczog István a Pécsi Balett számára. Böhm György szövegkönyve Orpheusz és Euridiké jelképekben gazdag történetét napjaink nagyvárosi környezetébe helyezte, sorstragédiájukat a kegyetlen, cinikus tömeg érzéketlenségének ellenfényébe állította. Az alkotók művükhöz több szerzőtől (Tomita. G. Holst, Kitáró, J. Goldsmith, S. Barber, A. Ramirez) válogattak végeredményében „összesímuló” zenei anyagot.
Az antik mítosz sok művészt megihletett a régi időkben és századunkban is. Festők, írók, költők, zeneszerzők, színházi és filmrendezők egyaránt szívesen nyúltak a témához. A balett-színpadokon is számos Orpheusz-változat született.
A költő és dalnok Orpheusz, aki énekével – a szó és a ritmus varázserejével – vadállatokat szelídít meg és sziklákat mozdít el a helyükről, az alvilágba is követi meghalt kedvesét, hogy visszakérje őt Hadesztől, az alvilág urától. Hadesz kegyes, Orpheusz visszakapja Euridikét, de amíg a napvilágra nem érnek, nem pillanthat rá. Orpheusz megszegi a tilalmat és így másodszor is, immár örökre elveszíti szerelmesét.
Herczog István balettjében alig változtat az alaptörténeten. Mindössze annyit tesz, hogy korunk szemléletéhez kapcsolja a mitikus eseményeket. A rutincselekvések mozgatta szürke tömeget felbőszíti a valódi érzelmek áradása, eltiporni, megsemmisíteni igyekszik azokat. A szürke kabátosok rátörnek az üvegfal mögött boldogságuk világában élő szerelmesekre és megölik Euridikét. A „mai” Orpheuszt ezután a tébolydában látjuk viszont, nem élhet a világban érzései, eszméi nélkül. Látomásaiban újra és újra felbukkan az őt hívogató Euridiké, és egy feketeruhás férfi – talán a Sors megtestesítője – az alvilági útra buzdítja. És Orpheusz útra kel. Neki nem a szerelem és a szépség eléréséért, hanem ezeknek az értékeknek a visszaszerzéséért és megőrzéséért kell küzdenie. A 21. század küszöbén álló ember számára sincs más választás, mint dönteni az egyéniséget megtartó alapértékek mellett vagy beleolvadni az arctalan, uniformizálódó, érzéketlen-érzelemtelen tömegbe.
Az alvilágban Orpheusz viszontlátja Euridikét. Találkozásuk a balett egyik legszebben megoldott jelenete: a szerelmesek fel-felvillanó fénykörökben megjelenve közelednek egymás felé, jól érzékeltetve a vágyakozásnak a lehetőség „fényében” még inkább felizzó feszültségét. A találkozás szenvedélyes kettőse végén Orpheusz „üresen” maradt fénypásztában kap Euridiké tovalebbenő alakja után... A titokzatos feketeruhás mindvégig kíséri az eseményeket...
Euridiké nyomába eredve, Orpheusz alvilági bálba csöppen. őszinte érzelmekkel teli tánca meghatja az alvilági uralkodópárt, Hadesz és Perszephoné visszaadják neki szerelmesét. A visszatérésig szabott tilalom tétje, minden vagy semmi. A Sors ezúttal is közbelép: a legveszélyesebb csapdát állítja Orpheusznak. Felébreszti benne a kételkedést, szét-szétválasztva a szerelmeseket maga kapaszkodik Orpheusznak Euridiké felé nyújtott kezébe. És Orpheusz megrendül, Euridikét pedig, most már végérvényesen, elnyeli az alvilág. Orpheusz számára ezután megváltást hoz a halál.
A balett képi és mozgásvilága a mitikus téma sűrített látványhatását szolgálja. A díszletek (Ales Votava munkája) jelzésszernek, a jelmezek (Hammer Edit) egyszerűen és szimbolikusan ábrázolnak. A reális világot sötét és szürkés tónusok, a szerelmeseket tiszta kék színek, az alvilágot fekete és arany fények jellemzik. A koreográfiában szintén érvényesül a szimbolikus ábrázolásmód. Orpheusz és Euridiké neoklasszikus szólóinak és kettőseinek áradó ihletettsége az első pillanattól kezdve elkülönül a tömeg hétköznapi gesztusokkal megerősített monoton járkálásaitól vagy agresszív megnyilatkozásaitól, illetve a tébolyultak rögeszmésen ismétlődő mozdulataitól. Hadesz és Per-szephoné megelevenedett képek figuráiként jelennek meg, érzelemtelen arckifejezésük, kimértnek ható táncuk elvonatkoztatottá teszik alakjukat. A Feketeruhás mindenütt felbukkan, keveset táncol, jelenléte mégis átható erejű.
Herczog István megfogyatkozott együtteséből előre választott táncosokat elképzelt figurái megformálásához. Ez a tény meghatározta az előadói teljesítményeket. Lencsés Károly és Veronica Endo drámai erővel és szép technikai megoldásokkal formált ihletett szerelmespárt, Lovas Pál és Nűbl Tamara elegáns titokzatossággal ábrázolta Hadeszt és Perszephonét. ígéretesen izgalmas alakítást nyújtott Kéri Nagy Béla a Feketeruhás férfi szerepében, Russo Giampiero pedig elsősorban dinamikus táncával hívta fel magára a figyelmet az alvilág kapuját őrző Cerberosz-ként.