Diótörő (Egerházi Attila)

Balett 2 felvonásban

Bemutató: 2002. december 20.   Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Előadásszám: 27

Alkotók, szereplők:

koreográfus: Egerházi Attila

zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij

díszlettervező: Árvai György

jelmeztervező: Andréa T. Haamer

karnagy: Cser Miklós

egyéb közreműködő: Kovács Gerzson Péter

szereplők:

Stahlbaum (Apa): Kéri Nagy Béla

Stahlbaum (Apa): Lencsés Károly

Stahlbaumné (Anya): Nagy Írisz

Stahlbaumné (Anya): : Dér Dalida

Marika: Vörös Henriette

Marika: Tóth Larisa

Frici, Marika testvére: Nagy András

Frici, Marika testvére: Czár Gergő

Drosselmeyer (keresztapa): Vincze Balázs

Mária hercegnő: Venekei Marianna

Mária hercegnő: Linda Schneiderová

Diótörő herceg: Valkai Csaba Csanád

Diótörő herceg: Pataki Szabolcs

Diótörő baba: Pataki Szabolcs

Diótörő baba: Nagy András

Egérkirály (a rém): Lencsés Károly

Egérkirály (a rém): Szalka Krisztián

Álomfigurák és szörnyek: Hucker Katalin

Álomfigurák és szörnyek: Dér Dalida

Álomfigurák és szörnyek: Tóth Larisa

Álomfigurák és szörnyek: Spala Korinna

Álomfigurák és szörnyek: Daczó Eszter

Álomfigurák és szörnyek: Czebe Tünde

Álomfigurák és szörnyek: Czár Gergő

Álomfigurák és szörnyek: Szalka Krisztián

spanyoltánc: Linda Schneiderová

spanyoltánc: Hucker Katalin

spanyoltánc: Czár Gergő

arab tánc: Czebe Tünde

arab tánc: Tóth Larisa

kínai tánc: Daczó Eszter

kínai tánc: Nagy András

kínai tánc: Hucker Katalin

trepák: Spala Korinna

trepák: Szalka Krisztián

rózsa keringő: Hucker Katalin

rózsa keringő: Kócsy Mónika

rózsa keringő: Palman Kitti

rózsa keringő: Dér Dalida

rózsa keringő: Szöllőskei Dóra

rózsa keringő: Haller János

rózsa keringő: Blénesi Zsolt

rózsa keringő: Zaka Tamás

rózsa keringő: Gelencsér Péter

rózsa keringő: Túri Lajos

Udvarmester: Vincze Balázs

Király: Kéri Nagy Béla

Király: Lencsés Károly

Királyné: Nagy Írisz

Királyné: Dér Dalida

hópelyhek: Hucker Katalin

hópelyhek: Czebe Tünde

hópelyhek: Daczó Eszter

hópelyhek: Spala Korinna

hópelyhek: Linda Schneiderová

hópelyhek: Dér Dalida

Hóember: Gombosi László

Műleírás:

1961-ben kerültem be növendékként az akkori Magyar Állami Balettintézetbe. A Diótörő volt életem, csakúgy, mint a legtöbb növendék életének az a meghatározó balettműve, amely végigkísérte táncos pályafutásomat, hiszen Vajnonnen ezen csodálatos alkotásának szinte valamennyi szerepét eltáncolhattam. Az alkotó ezt a művet Magyarországon 1951-ben koreografálta meg. Azóta ezt a művet folyamatosan zsúfolásig telt házzal játssza a Magyar Állami Operaház balettegyüttese.
A Pécsi Balett vezetéseként úgy gondoltuk, hogy a megyének és a városnak is kell, hogy legyen egy mesebalettje. Ezért, ha nem is száz táncosra készítve, de a Pécsi Balett létszámához mérten, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékeinek közreműködésével és a kor szellemének megfelelően karácsonyi ajándékként a mi közönségünknek is átnyújtjuk e szép mesét.
Jó szórakozást kívánok minden kedves nézőnknek - gyerekektől nagymamákig! – Kevehází Gábor

Számomra a Diótörő olyan klasszikus értékeket hordozó zenemű, amely az ünnep fontosságát hangsúlyozza és a hétköznapok szürkeségétől való eltávolodást jelenti.
Az álmoknak fontos szerepe van mindennapi életünkben úgy gyerekként, mint később felnőttként egyaránt.
A darab dramaturgiai szerkesztését humor és finom irónia hatja át, melyek kézen fogva vezetik a mű cselekményét. Az irónia, ha úgy tetszik, háttérként szolgál a romantikus cselekmény kiemeléséhez, melyben az ünnep fogalma kiemelt hangsúlyt kap.
A varázslatot, a csodát minden ember képes megteremteni; mint minden gyermekben, ott él bennünk. Álmaink tesznek gazdagabbá minket.
Akinek szeretet és béke él a szívében, mindig képes lesz meglátni a csodát... és nem csak ünnepnapokon.
Én Csajkovszkij klasszikus művét szeretném színpadra állítani Hoffmann eredeti meséjét felhasználva, a Pécsi Balett profiljához híven; nem a klasszikus balett formanyelvén, hanem az általam „beszélt" táncnyelven keltve életre azt. – Egerházi Attila

Közreműködnek a Pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékei.

 

Sajtó, kritika:

Minden korosztály örömére

A Bóbita Bábszínház egy éve játssza, nemzetközivé nőtt sikerrel Csajkovszkij Diótörőjé-nek bábváltozatát. Tüneményes gyermekelőadás. Kellemes karácsonyi ajándék, hogy most, minden korosztály örömére, a balettet is bemutatták, a Pécsi Nemzeti Színházban.
Egerházi Attila koreográfiája és rendezése lemond arról, hogy gügyögő, de káprázatosán dekoratív mesebalettet állítson színpadra. Kamaraváltozata azonban megszerettetheti a kicsikkel a műfajt, s a szőrösödő szívű felnőttek lelkébe visszacsempészhet parányit hajdani paradicsomi állapotukból. Ám a túlzott meghatódás ellen minden nemes gesztus kap egy kis csavart. Az ősmítoszra épülő egyszerű mese – a gonoszság elleni harc – némi iróniával ábrázoltatik a fenségest átszövi a komikum, a romantikus táncok, karakteresek is.
Érdekesen keveredik a klasszikus és a modem táncnyelv az előadásban. Nincs spiccen tipegés. Mégis a hagyomány továbbélését érezzük, főként a felső régiókban, az emeléseknél, s a lírai kettősökben. Ugyanakkor sok a modem, földközeli elem. De itt is táncos maradhat a táncos.
Nem görcsölnek a földön. Gördülő mozgást, leszorított táncot, tréfás hanyatt esést látunk. A legszebb mozzanat talán, amikor a hópelyheket, táncuk végén kisöpri a színről az udvarmester. A jelenet egyszerre szellemes és bájos. Végre ismét, táncolnak a táncosok a táncszínpadon. S jól!
Egerházi koncepciója, szükségszerűen változtatja az eredeti mesét. Ugyanakkor áttekinthetőbbé is teszi. Nem vész el a vékony dramaturgiai fonal a mellékszereplők garmadájában. Bár egy-egy főalak – pl. Mária hercegnő – a hiányzó szereplő karaktertáncát is eljárja.
Nem zavar. Mégis jónak gondolnám, ha a műsorfüzetben elolvashatná a közönség a balett új meséjét. Akik most ismerkednek a műfajjal, azért, akiket még köt a félszáz szereplős emléke, azért. (Ne keressék a Dadát, a nagyszülőket, Lujzit, Ferit, a gyermeksereget, a karácsonyfa növekedését, a dióhéj-sajkát.) Sajnos a műsorfüzetek egyre semmitmondóbbak.
Végre ismét élőzenére táncolt a Pécsi Balett. Az első részben néhány hangszer még nem melegedett be, de a második felvonásra már kifényesedett a zene, a komplex élmény teljes értékű összetevője lett. Cser Miklós karmester, végig együtt él a színpadi történéssel, s biztos támasza a táncosoknak. Nem kis karmesteri erény. S egyre ritkább.
Kéri Nagy Béla ismét megmutathatta ragyogó humorát. Apaként is emlékezetesen teszi idézőjelbe fennkölt gesztusait, Királyként a kevés lehetőségét látványosan aknázza ki. Nagy Írisz, az Anya figurájában elsősorban dekoratív és magabiztos, mint Királynő méltó társa Kéri Nagynak a finom burleszk hatások megteremtésében. Fenséges, romantikus, hosszú slafrok-palástos ruhájukban, ugrásokkal tűzdelt táncuk vidám perceket szerez. Telitalálat Vörös Henrietta a bájos Marika szerepében. Valódi kislánynak látjuk. Nagy András Fricije kedves rosszcsont, ám ő az izgalmas ritmusra járt kínai táncban villog igazán, Daczó Eszter partnereként. Kettősük a produkció egyik gyöngyszeme. Abszurd dolog, hogy a kitűnő táncos Daczó asszisztensként folytatja máris pályáját. A kínai táncban kecsessége, technikai tudása, nőiessége egyaránt elbűvölt. Remélem, nem a táncos hattyúdala volt.
Ahogy a legparádésabban megoldott betétnek Czebe Tünde arabnak mondott, keleti táncát tartom. A szokott selyemlepel sehol, csak egy szuggesztív táncos, fekete hajjal, alig kígyózva, árasztja a vonósok és oboák sugallta érzékiséget.
Linda Schneiderova és Czár Gergő spanyol tánca is a zenei motívumok látványos hangsúlyozására épült. A trepák nem volt annyira guggolós – ahogy az orosz néptáncot Mojszejev és a filmek terjesztették – csak kopogós. Spala Korinna és Szalka Krisztián elegánsan ropták.
A rózsakeringő maradt ami volt, reprezentatív, ünnepélyes csoporttánc.
A jóságos Lencsés Károly rémisztő Egérkirályként, elgondolkodtató. A Diótörő babát kedvesen elevenítette meg Pataki Szabolcs. Varázserejű Keresztapaként Vincze Balázs betöltötte dramaturgiai funkcióját. Szeretetreméltó volt és rejtélyes. A két sztárszerepet, Diótörő herceget és Mária hercegnőt, Valkai Csaba Csanád és Venekei Marianna táncolta. ők mutatták a legtöbbet a balett klasszikus erényeiből. Bár kurtahajú hercegnőt ritkán láttunk meseszínpadon.
Díszlet-, jelmez-, fényterv egyaránt híven szolgálta a rendezői koncepciót. Az apró fenntartásom is ebből fakad. Árvay György ólomszürkében tartja Sthalbaumék lakását, hogy majd az álomvilágot kiszínezhesse. Andréa T. Haamer csukaszürkébe öltözteti a családot, hogy majd az álomvilág figuráit... Kovács Gerzson Péter fényei is tompák az ebédlőben, hogy később ragyoghassanak. A koncepció világos. Racionálisan dicsérendő. De érzelmileg? Az egész nap fáradt, este kapkodva színházba siető néző, az előadás elején mered a szürkén szürkére, s nem tudja, hogyan nyomja el az ásítását.

Bükkösdi László // Új Dunántúli Napló, 2002. december 27.

Fotók:

Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)
Diótörő (Egerházi Attila)