BSE balettest

H-moll suite (felújítás) · Megdicsőült éj (felújítás) · A három matróz

Bemutató: 1984. november 21.   Pécsi Nemzeti Színház

Sajtó, kritika:

Vastaps a Pécsi BalettnakBach-Schönberg-Ellington est

Sok-e vagy kevés a szombathelyi közönségnek évente egy balettelőadás ? Az MMIK-beli nézőtér foghíjai mintha az előbbire, a siker viszont határozottan az utóbbira utal. Az azonban kétségtelen, hogy az elmúlt évek egyik legjobb színházi produkcióját láthatták az érdeklődők szombaton este. A Pécsi Balett Tóth Sándor koreográfiájára három részből álló estet mutatott be, mely az együttes negyed-százados jubileumára készült. A cím, BSE, három zeneszerző kezdőbetűjét rejti. Az első darab Bach közismert h-moll szvitjének zenéjére készült, a második Schönberg zenéje, a Megdicsőült éj, mely Dehmel expresszionista versének címét viselte. S hogy a változatosság teljes legyen, a harmadik rész Duke Ellington muzsikájára íródott.
A h-moll szvit kitűnő alkalmat ad az együttesnek, hogy a legkülönbözőbb képeket, mozgásvariációkat, motívumokat felhasználja és bemutassa. Táncfüzérek sorozatát látjuk, melyeknek kifejezd ereje még akkor is hatásos, ha értelemszerűen, a kompozícióból hiányzik a tulajdonképpeni cselekmény. A semleges színű trikók a színpad kínálta háttér előtt is jól érvényesülnek, szigorúan a mozgásra irányítva a figyelmet.
A balettest csúcsa mindenképpen a Megdicsőült éj. Mondandója könnyen felfejthető. A hatalom, az erőszak, végső soron a Fekete trikós alak által szimbolizált halál és az ember örök harcát jelképezi. Az Anya vajúdásából megszületik az Ember, akit a halál már születése pillanatában veszélyeztet, az Anya azonban az embert saját élete feláldozásával is megmenti. A férfi megismeri a szerelmet, s mikor végül meghal, szerelmében már az új élet folytatása készül. A katonák és a forradalmárok viszont jelképezik többek között azt a harcot, amit, – akik ellen és akikért – az ember élete során folytat. Színpadilag csakúgy, mint koreográfiailag nagyszerűen felépített mű. Drámai, megrázó, technikailag hibátlan, s a táncosok feladatuk magaslatán állnak. A BSE tulajdonképpen két szereposztásban került bemutatásra, úgy tűnik nekünk szombathelyieknek, most a markánsabb, erőteljesebb táncosgárda jutott, akik inkább a mű expresszivitását hangsúlyozták. Az Anyát alakító Uhrik Dóra, az eseményeket segítő nőalak szerepében Bretus Mária és az Embert táncoló Solymos Pál (aki egyébként mindhárom rész jó értelemben vett sztárja volt), elkápráztatták a közönséget.
A balettszínpadokon ritkán látható humort képviselte a harmadik darab. Ellington blues-, illetve dzsessz-zenéje eleve kínálta egy eddigiektől eltérő stílus színpadra állítását. A három matróz, mely a címlap szerint vígbalett, tökéletesen valósítja meg a zene és a tánc egységét, – felhasználva a burleszk elemeit is. Felszabadult komédiázás, állandó mozgalmasság jellemzi. Ötletekben olyan bőséges, hogy párhuzamos megvalósulásukat olykor alig tudjuk követni. Valahol tán még az amerikai Broadway-produkciók mentalitása is felfedezhető a darabban, tökéletesen adaptálva. Aligha vonható tehát kétségbe, hogy a Pécsi Balett Bach- Schönberg-Ellington produkciója emlékezetes estet szerzett minden jelenlevő számára.

(hatmágyi) // Vas Népe, 1985. március 13.

Színlap, műsorfüzet, plakát:

BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest
BSE balettest

H-moll suite (felújítás)

Szimfonikus balett

Bemutató: 1984. november 21.   Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Előadásszám: 21

Alkotók, szereplők:

Műleírás:

„A Bach: h-moll suite szabályos szimfonikus balett, mely a zenét teljes ritmikai gazdagságban transzponálja balettszínpadra. A formailag logikusan kibontakozó mozgásbeli többszólamúság hatására az egyes tánctételek dinamikusan és látványosan mozgatják meg a koreográfiát. Miközben a tisztán táncos megjelenítés a balett-suite uralkodó sajátossága marad, Tóth koreográfiája túllépi a műfaj hagyományos kereteit. Élő díszletként színpadra állított, barokk kosztümök segítségével a táncosokat a jelenbe helyezi, mozgásuk eleven áramlását merev pózokkal, ünnepélyes lassúsággal állítja szembe.” – részlet Kaán Zsuzsa kritikájából a „Muzsika" c. lapból

Fotók:

H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)
H-moll suite (felújítás)

Megdicsőült éj (felújítás)

Szimfonikus költemény

Bemutató: 1984. november 21.   Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Előadásszám: 24

Alkotók, szereplők:

koreográfus: Tóth Sándor

zeneszerző: Arnold Schönberg

díszlettervező: Tóth Sándor

jelmeztervező: Gombár Judit

szereplők:

Az ember: Solymos Pál

A Katalizátor: Bretus Mária

Az Anya: Uhrik Dóra

A Vörös trikós nő: Paronai Magdolna

A Fekete trikós alak: Váradi M. István

A Forradalmárok: Pásztor Sándor

A Forradalmárok: Körmendy László

A Forradalmárok: Ábrahám Zoltán

A Forradalmárok: Baráth Ildikó

A Katonák: Domján Tibor

A Katonák: Dudás Károly

A Katonák: Herda János

A Katonák: Gallovits Attila

Műleírás:

„A Megdicsőült éj című balett Tóth filozofikus gondolatait jeleníti meg a kifejező tánc és a modern balett nyelvén Schönberg korai szimfonikus költeményére. A koreográfus cselekményes táncdrámát alkotott; az emberi élettel foglalkozik a születéstől. a személyiség önállósulásától kezdve a társadalomba való illeszkedés harcain az anya elvesztéséig, s a folyamatot a halál zárja le. A schönbergi hangulat ugyan a táncmű latens vezérmotívuma, de a befejezés optimista feloldást hoz; az életerő nem pusztul el a főhőssel együtt, hanem szerelmében folytatódik. Az első és az utolsó rész monológjainak, kettőseinek érzelmi telítettsége, formai plaszticitása, a zárókép költészete olyan erények, melyek a középső részt hiánytalanul ellensúlyozzák.” – részlet Kaán Zsuzsa kritikájából a „Muzsika” c. lapból

Fotók:

Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)
Megdicsőült éj (felújítás)

A három matróz

Balett vígjáték

Bemutató: 1984. november 21.   Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínháza
Előadásszám: 23

Alkotók, szereplők:

zeneszerző: Duke Ellington

szereplők:

A három matróz: Solymos Pál

A három matróz: Körmendy László

A három matróz: Gombosi László

Az utcalány: Zarnóczai Gizella

A dizőz: Tamás Gyöngyi

Az aranyszobor: Éliás Zsuzsa

Félszemű Jack: Hajzer Gábor

Kiszolgáló-lány: Paronai Magdolna

Kocsmáros: Gallovits Attila

Őrmester: Váradi M. István

Füligláb: Dudás Károly

Műleírás:

A három matróz című balett az úgynevezett vidám balettek sorába tartozik. Az ember életében oly nélkülözhetetlen humorral mutat meg egy sereg olyan szituációt – kicsit felnagyítva –, amit mindannyian szívesen átélnénk. A balett egyetlen eset története. Három matróz szabadságot kap és elhagyja hajóját és kicsit P. Howard-i környezetben és hangulatban élvezi a váratlan szabadság lehetőségét. Nem térnek ki egyetlen kaland elől sem és mohó vággyal vetik magukat a kalandok sorába. Ellington zenéje meghatározza a darab mozgásrendszerét, sok humoros szituációra ad lehetőséget és kellemes segítőtársnak bizonyult a koreográfus számára a darab elkészítése során. Nem nehéz munka volt ez, inkább játék — csak kitalálni mindig nagyon nehéz.

Fotók:

A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz
A három matróz