Fiatal magyar koreográfusok estje

Az őszi jubileumi balettest után ezúttal a megújulás törekvését példázó új műsorral mutatkozott be a Pécsi Balett. Meglepetésül szolgált, hogy a társulat két táncosa az alkotómunkában is próbára tette művészi képességeit. És nem is sikertelenül!
Az est nyitó darabja, Körmendi László cselekmény nélküli, szimfonikus táncműve az idei Mozart-évforduló jegyében fogant. A nagy zeneszerző emléke előtti tisztelgéshez egyik népszerű, kellemesen könnyed hangvételű remekművét, az Egy kis éji zenét választotta az alkotó, és balettjét az ihlető zene atmoszférájához szabta. A tánckar és a négy szólista (Paronai Magdolna, Solymos Pál, Baráth Ildikó és Lencsés Károly) balettet és hétköznapi mozdulatokat ötvöző táncában mindvégig ott bujkál a humor, az életöröm. Mindez olykor a Forman-féle Mozart-film életet habzsoló, ifjú zsenijének szellemét idézi fel. A tánctételek indaszerűen egymásba fonódó mozgásfolyondárjai máris tanúskodnak alkotójuk ízléséről és muzikalitásáról. A lendületet csupán néhány kissé túlzsúfoltra sikerült kép akasztotta meg. Ami a táncos teljesítményeket illeti, újra rácsodálkozhattunk Solymos Pál gyönyörűen tiszta, kidolgozott mozdulataira, előadói eleganciájára.
Ugyancsak elsőműves koreográfusként mutatkozott be Hajzer Gábor egészen másféle hangulatú és gondolatvilágú Bilincs és... című kettősével (zene: Szebeni János és Sándor Péter). A neoklasszikus táncmatériájú duettben két összeláncolt ember fizikai és lelki kiszolgáltatottságából és egymásrautaltságából adódó konfliktusokat fogalmazott meg, ráadásul mindezt férfi és nő kapcsolatának viszonylatába helyezve. A vonzások és taszítások örvényében megbéklyózott, és kitörni csak az önálló és szabad döntés lehetőségével élve tudó emberpár feszültségteli története Nűbl Tamara és Lovas Pál átélt előadásában izgalmas, drámai pillanatokat hozott. Kár, hogy a csöppet hosszúra nyújtott elbeszélés végül csökkentette a mű drámai erejét, akárcsak az a néhány látványosabb mozdulati megfogalmazás, amelyben az alkotó a feszültségteremtés rovására, a dekorativitásnak tett engedményt. Mindezzel együtt mindkét debütáns koreográfus bemutatkozása reményekkel kecsegtetően sikerült.
Az est műsorának további részében vendégalkotók műveit láthatta a közönség. László Péter még 1987-ben a Budapesti Kamarabalett együttese számára készítette Forradalom a babaházban című táncjátékát. A Mártha István zenéjét felhasználó darab a kirakati bábuk világába transzponáltan mutatja be az egyén és a közösség viszonyából adódó összeütközéseket, a hamar felizzó pártoskodó-sokat, az újat akarók megtöretésre ítélt sorsát. A balett címe a pécsiek műsorában már Babaházi történetté szelídült, jogosan, mert a gazdag alkotói gondolatot csak vázoló koreográfia langyos hőfokához ez valóban jobban illett. A hatásos és ígéretes bevezető kép után a táncmű csak a téma felszíni megközelítéséig jutott el.
Nem így a külhonból vendégségbe hazatért Herczog István Az élét állomásai című alkotása. Egyetlen felvonásban is monumentálisnak ható vízió elevenedik meg a színpadon, gazdag képi és gondolati szimbólumrendszerekkel. A fogantatástól, a születéstől kezdve a halálig végigkövetett sorslátomásban az alkotó szinte leonardói értelmű, kozmikus összefüggésekben jeleníti meg az embert. Az egyre sodróbb erejű körforgáshoz tökéletesen illeszkedő zenei háttér (Kitaro és Jean-Michel Jarre), az egyszerű, tömörségével kifejező és nagyon szép színvilágé színpadképek még inkább magával ragadóvá teszik a látomást.
Az egyszerre megrázó és felemelő erejű stációjárás nagyszerű táncos alakításokra adott lehetőséget. Lovas Pál „testet nyüvő”, az áldozati létet és az önmagáért küzdő ember naqyszerűségét egyformán érzékeltető szerepformálása, és az oly sok odaadással végzett „robot" után végre igazán nagy feladathoz ¡utó és szinte újjászületett Kovács Zsuzsanna törékenységében is határozott asszonyiságot kifejező alakítása mind hozzájárult az élményhez.

Kétségtelenül Mozart világviszonylatban is legismertebb, legnépszerűbb kompozíciója. A kis éji zenének csak a tartalma egyszerű, formája a legérettebb Mozart-alkotásokéval áll azonos szinten. A könnyed, igazi „éji zene”-hangulat és a négy tétel remekbe szabott formálása avatja népszerű mesterművé. A zenét hallgatva sajnálhatjuk, hogy nincs folytatás... vagy talán mégis van ötödik tétel?

Két embert egymáshoz bilincselve bezárnak. A kényszerű összekötöttség felfokozott érzelmeket, indulatokat vált ki belőlük, mely cselekedeteik minden pillanatát meghatározza, s egymásra utaltságukat hol elviselhetetlenné, hol nélkülözhetetlenné teszi. A helyzet igazi megoldását csak a szabadság, az önálló döntés biztos tudata adhatja.

Egy porlepte báburaktár homályos világába új bábu érkezik. Nehezen találja helyét a hosszú ideje itt felejtett figurák zárt közösségében, amelyben eluralkodott a közöny és megszokás. Az új bábu változtatni akar. De szembekerül a szürkeség porlepte életformáját védelmező eminenciásaival. A harcban egy őszinte segítőtársra talál, akiben újjáélednek tiszta érzelmei és az élet szeretetének csírája. De minden próbálkozás hiába. Az egyhangú, szürke, de színesnek hazudott világ letöri és elkoptatja az új bábu próbálkozásait. Társa azonban tovább harcol a reménytelenség és a szolgai beletörődés ellen.