A Jó és a Rossz kertjében
Pécsi Nemzeti Színház, Nagyszínház
Bemutató: 2010. november 19. Erkel Színház, Budapest
Előadásszám: 14
Alkotók, szereplők:
zeneszerző: Riederauer Richárd
asszisztens: Sarah Storer
próbavezető balettmester: Czebe Tünde
díszlettervező: Tresz Zsuzsa
jelmeztervező: Tresz Zsuzsa
szereplők:
ének: Herczku Ágnes
hegedű: Szirtes Edina Mókus
csello: Sturcz András
Balássy Szilvia, Domoszlai Edit, Kiss Eszter, Czebe Tünde, Kócsy Mónika, Lendvay Zsóka , Nagy Írisz, Ujvári Katalin, Harka Máté, Koncz Péter, Dóri István, Kristóf Dávid, Matola Dávid, Molnár Zsolt, Szabó Márton, Tuboly SzilárdMűleírás:
“Az Erkel Színház, a magyar táncélet egyik legnívósabb játszóhelyének újranyitása az évad egyik legfontosabb eseménye a hazai táncművészet számára. A megnyitást ünneplő díszelőadás-sorozatban történő részvételi lehetőség valódi megtiszteltetés, a PAS DE TROIS - estre ezért egy különleges produkcióval készül a Pécsi Balett. Cameron McMillan A Jó és a Rossz kertjében címmel készített nagyszínpadi koreográfiát a Pécsi Balett részére, a társulat 50 éves jubileumi éve alkalmából. A tény, hogy hosszú évek után végre ismét kitárulnak az Erkel Színház kapui, ugyanolyan ünnepi pillanata a magyar táncéletnek, mint a amilyen jelentős állomás volt 2010 a Pécsi Balett történetében. Ezt hangsúlyozandó, a jubileumi előadásnak egy, a koreográfus által újragondolt, az együttes dinamikus és lendületes karakteréhez illeszkedő változatát mutatja be a társulat ‘A Jó és a Rossz kertjéből’ címmel. Az egy felvonásba sûrített produkció puritán, díszletmentes színpadképe segít abban, hogy még könnyebben fókuszálhassunk a mozdulatok sokrétûségére, a koreográfia gondolati mélységére, s hogy a tánc mitikus erejét érezhessük.” – Vincze Balázs Harangozó-díjas, Imre Zoltán-díjas
a Pécsi Balett igazgatója
“A Jó és a Rossz kertjéből új kapcsolatokra is fényt derít, és nagy hangsúlyt kap benne a koreográfiát elsősorban meghatározó dinamikus mozgásnyelv. A testben rejlő kommunikációs lehetőségek és erők kerülnek előtérbe, a kapcsolatainkat határoló finom vonalak elégiája átstruktúrálja a kontextust, melyben eredetileg a hét főbűn témáit értelmeztük. ” – Cameron McMillan, koreográfus