A fából faragott királyfi (Vincze Balázs)

Boldogságra vágyva, ám külsőségek vonzásában, értéktelen bábokat idealizálva élünk mi is, akár a történet hősei. Jobb esetben találkozunk egy tündérrel, aki felnyitja a szemünket és saját próbatételeinket kiállva megtaláljuk a párunkat és helyünket a világban. A királyfi és a királylány megindító története arra figyelmeztet minket, hogy a szerelem beteljesüléséért és a boldogságért vívott küzdelem sosem hasztalan: megtanít felismerni a másik külső csillogáson túli, valódi értékeit.
A fából faragott királyfi cselekményét így foglalta össze az 1917-es operaházi premierről szóló kritikájában Bálint Aladár a Nyugatban:
„Egymásra talál a mesekirályfi és a mesekirályleány, a két szomszédvár fiatal lakója, de idegen akarat – a tündér – eltorlaszolja egyesülésük útját, várába kergeti vissza a királyleányt. A királyfi utána iramodik, de a tündér táncoló erdő gyűrűjét forgatja meg körülötte, a patak habjai is – megannyi szép leány – kiszállnak a medrükből és mikor a királyfi legyűri az ellene harcba küldött elemeket, már késő, a királyleány csüggedten ül rokkája mellett fent a várban. Nem veszi észre a vár alatt epedő szerelmesét, aki hiába ágaskodik, nem ér fel hozzá. Póznára rakja koronáját és felemeli, de az sem elég, végül is lenyírja haját, leakasztja palástját, és a póznát ékesíti fel fiatalsága, királyi volta jelvényeivel. Ezekkel le is csalja a királyleányt, aki azonban a póznára pazarolja szerelmes pillantásait. Mozgó, táncoló figurává varázsolja a tündér e koronás parókás fadarabot, a királyfi pedig árván, magára hagyatva siránkozik sorsa fordulásán. A fabábú végül is összeroskad és a felrúgott, elhajított pózna felett egymás karjaiba roskad a két szerelmes.”
A népmesei ihletésű történet celebek uralta világunkban igencsak aktuális, egyaránt szolgál fiatal és érett nők és férfiak okulására, kicsit „updatelve” óriási megosztást generálna a népszerű közösségi oldalakon…