Tóth Sándor búcsúbeszéde Eck Imre temetésén

Kedves Imre!

Emlékekkel teli fejjel és szomorúságtól kifacsart szívvel búcsúzunk Tőled, már hetek óta és emlegetünk már évek óta, mert betegséged érdemtelenül korán megfosztott bennünket jelenlétedtől.
Emlékszem hogy fájt mindannyiunknak, amikor érthetetlenül beléd mart egy kritikus – és ugyanez az ember évek múlva etalonként emlegette az előzőleg megtámadott darabod.
Siettél. Megelőzted korod – fantáziád, alkotóerőd repített minket is – és mi szolgáltunk, repültünk veled hittel, reménnyel, bizalommal.
Feneketlen kutadból itattál minket mindig friss szenteltvízzel, mert a munkát a legfontosabb volt és mindig szent neked. Senki nem tudhatja rajtunk kívül, hogy mi mit kaptunk tőled az embertől, a művésztől, a baráttól.
Mennyi szó és mennyi csend. És mennyi szikrázó vita és gondolat alakította személyiségünket. Szeretetteljes konoksággal hoztad felszínre belőlünk azokat a képességeket, amiket mi nem is tudtunk, hogy bennünk vannak.
S ha mi megköszöntünk valamit, amit kaptunk tőled, te csak annyit mondtál „Ugyan menj már!” – és mi mentünk utánad, az általad kitaposott úton és boldogok voltunk – de most, hogy végleg elengedted kezünk, kicsit megzavarodtunk.
Kérlek bízzál bennünk. Ha majd szép csendesen elrendezünk magunkban mindent, tovább élsz bennünk Imre. Legalábbis mindaddig, amíg utolsó társad az alkotásban még élni fog – lassan születik a legenda, és ha majd mi is megtörünk, akkor marad valami csoda, amit nehezen értenek majd meg a késői utódok.
Therpszichoré ma szomorú, de hatalmas hálával tartozik neked, és tudom az idő bizonyítja majd, hogy nem marad adósod.
Megkarcoltad a földgolyót, örökre nyomot hagyva magad után és mi követünk ezen a nyomvonalon.
Eleinte titokzatos voltál kis csapatod számára is. Csak lassan értettük meg, de te türelemmel formáltad testünk és gondolatainkat, ízlésünket és emberi magatartásunkat. Így váltunk lassan társaddá és boldogan, kitartóan osztoztunk veled jóban, rosszban egyaránt. Ez volt a titka a nagy szobornak, a Pécsi Balettnek, amit te kifaragtál, ami örökre megőrzi neved kedves Imre.