40 éves a Pécsi Balett

Miről szólhat a jubileum? Szól 40 évnyi hűségről egy eszméhez és a tánchoz. Szól a küzdelemről, amely a művészi tartalom és forma megleléséért, összhangjáért folyt. Szól alapítókról, vezetőkről, koreográfusokról, több nemzedék táncművészről, zeneszerzőkről, karmesterekről, látványtervezőkről, balettmesterekről, balett titkárokról, szcenikusokról, műhelyekről. Szól konkrétan felsorolható tényekről, adatokról is: a táncművek számáról, vagy arról, hogy mennyi volt a balett – társulat létszáma 1960-ban, 1980-ban, vagy 2000-ben. Szól a városról, melynek a Pécsi Balett a nevét viseli, a színházról, mely teret és formát ad működésének. Szól azokról, akik – tanúi voltak indulásának és követhették fejlődésének bonyolult útját. Szól a fejlődés esélyeiről. Azokról is szól, akik majd először lépnek balett-színpadra.
Szól az ünnep a közönségről.
A néző, akinek megadta sorsa, hogy végig kövesse a Pécsi Balett 40 évét, belső fotográfiáin vagy filmszalagján élményeket rögzített és alkalomadtán késztetést érez, hogy beszéljen róluk. A képek előretolulnak , és bár a teljesség nélkül, kronológia nélkül, töredékekben, de így is hordozzák az egészet. Azt az egyetlen és sajátos egészet, amit ő, a néző élt meg.
A Pécsi Balett munkásságát sokféleképpen elemezték a 40 év során. Szakaszokra bontották, melyeket főleg a kerek évfordulók határoltak be, tartalmi jegyek, témák, táncos eszközök szerint kategorizálták. A koreográfiák lejegyzése nehézkes. A művek nagy része nem, vagy csak gyenge minőségben került rögzítésre, így már nem lehet újra értelmezni, elemezni, felfedezni. Eck Imre műveinél ez különösképpen sajnálatos, mert az életmű lezárult.
Eck Imre tehetsége viharos sebességgel kereste meg az utat a táncművészet felé. Operaházi feltűnésének rövid, de fontos epizódja után csaknem teljes alkotói korszakának színterévé, a sorsává lett a Pécsi Balett. Egy nagy kísérlet történt arra, hogy miként lehet elszakadni a tánc közhelyeitől, hogyan lehet a különféle táncstílusok széles skálájából kialakítani azt a sajátos mozgásnyelvet, amely irodalmias fogódzók nélkül fejez ki belső cselekményeket, korunk bonyolult emberi kapcsolatait. Klasszikus baletten képzett táncosai lelkesen követték Ecket e kalandra, melynek során nagy táncos egyéniségek nőttek fel.
A kivételes energiák újabb erőket vonzottak az együttes közelébe, például rangos magyar zeneszerzőket, akik örömmel komponáltak a Pécsi Balettnek. Eck folyamatosan dolgozott és a művei bőségéből kiemelkednek azok a balettek, melyek éveken át foglalkoztatták, melyeknek többféle változata került több szereposztásban a színpadra. Ilyenek a Bartók zenékre készült balettek A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi. Az egyik legsikerültebb Eck-műnek tartják az elemzők a Sztravinszkij zenére készül Tavaszünnep-et, Megrendítő és egyben összegező mű a Verdi-Eck: Requiem.
Jellemző Eck Imre kísérletező kedvére és a közönséghez fűződő kapcsolatára, hogy egyes műveit a színpad védettsége és bizonyos távolságtartása helyett egyetemi klubokban, apró tereken, falusi művelődési házakban táncolták el – karnyújtásnyira a közönségtől. A néhány szereplős remekművek – mint a Szonáta vagy a Kötelékek – ellenpólusát a táncközpontúnak álmodott Pécsi Nyári Színház nagyméretű színpadán, nagyzenekarral előadott balettek jelentették (Salome, Carmina Burana, Otelló) Ezek a művek sokszor színházi előadásokban fejlődtek tovább, vagy nyertek új arcot.
Az Eck művek tartalmi kategorizálása mindig nehézségekbe ütközött. Ízig-vérig színházi ember lévén jól ismerte és alkalmazta a színházi dramaturgiát. Mégis, az un. tematikus balettek címei gyakran nem jelentettek mást, mint a felhangzó zenemű címét, mint egy megkülönböztető jelet. Az eszközök, melyeket sajátos stílusának építésére használt – jól elemezhetők A polifonikus mozgásszerkesztésen, a forma arányain, a látvány szépségén elbámulhatunk – a művek tartalma azonban valahogy úgy fogalmazható meg, ahogy az a zene, vagy egy festmény esetében lehetséges.
Tóth Sándor 1956-tól 1960-ig az Operaház ösztöndíjasa volt majd az alapítástól kezdve a Pécsi Balett vezető szólistája. Máig mesterének vallja Eck Imrét. Amikor 1964-ben színpadra került első koreográfiája a Mit takar a kalapod? elindult egy új vonulat a balett életében, melyben fiatal tehetségek és vendégkoreográfusok lehetőséget kaptak arra, hogy a Pécsi Balettel dolgozhassanak. Tóth Sándor fejlődésére nagy hatással volt az az évad, melyet Leningrádban töltött Miután hazatért tanulmányújáról átvette Eck Imrétől az igazgatói teendőket és ezzel a sűrűsödő szervezési feladatok terheit. Koreográfusként 1972-től indult el újra. A szakma és a közönség szívesen fogadta műveit, melyek tükrözték zenei ízlését, formaérzékét, humorát, a klasszikus balett, a jazz iránti vonzódását. A Mahler est darabjai (Szimfonikus balett, Sikoltások, Körtánc) igazi áttörést hoztak számára. Schönberg: Megdicsőült éj, és J. S. Bach: H-moll szvit c. művére készült koreográfiák, az Öt etűd cimbalomra (kortárs zeneszerzők műveire) a táncos-koreográfus-balettigazgató legfontosabb, legegyénibb művei. A szívének kedves klasszikus balettjeit a Diótőrőt, a Rómeó és Júliát, és a Bahcsiszeráji szökőkutat is láthatta a közönség Tóth Sándor balettszínpadán. Az egész estét betöltő balettek közül kiemelkedik egy különleges mű, amelynek zenéje és szüzséje egy sorsszerű véletlen folytán jutott el a koreográfushoz. Ez a Medeia, Luciuk zenéjére.
Tóth Sándor az eltelt évekre visszanézve jellemző dolognak tartja, hogy csak akkor koreografált, ha igazán volt kedve és indíttatása, így hát „örömből” tette. A pályát alapvetően motiválta az a tudatos vállalás, hogy a társulat érdekében elvégezhető tevékenységet mindig a művészi ambíciói elé helyezte.
Herczog István vendégkoreográfusként mutatkozott be először a pécsi közönségnek. Magyarországi tánctanulmányok után 4 évig táncolt az Operaházban, majd külföldre szerződött. Neves német balett­-társulatok szólistájaként, koreográfusaként, igazgatójaként hosszú, sikeres éveket töltött el egy, a hazánkétól merőben különböző mentalitású, ízlésű, munkamorálú és fejlett menedzsmenttel rendelkező művészeti élet közegében. 1992-ben vette át a balett igazgatását Tóth Sándortól. Meggyőződése szerint a magas színvonalú produkciók létrejöttének alapvető feltétele, hogy a táncosok úgy tarthassák karban testüket, lelkűket, akár egy élsportoló, mert a tehetség csak ilyen módon érvényesülhet. Herczog István társulatát az együttesben maradt kiváló szólistákból, Európából szerződtetett fiatal táncosokból és a Pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékeiből szervezte újjá. Igazgatóságának kilenc éve alatt évente egy, esetleg két balettest bemutatására volt lehetősége. Az 1992 óta született balettművek témában, formában, táncos eszközökben változatosak. Az 1992-ben és 1993-ban bemutatott balettestek – Pink Floyd & Co és Brahms-Dvorak-Bach-est több önálló műből épültek fel.
Herczog István koreográfiájában színpadra került a Rómeó és Júlia Prokojev balettzenéjére, Delibes Coppéliája Az egész estét betöltő művek sora – egy sorozatként is felfogható: (dramaturgja Böhm György): Carmina Burana, Orpheus, Nosferatu, Zorba, Kaméliás hölgy.
A kritika Herczog István koreográfiái stílusából az ízlést, a zenei és szakmai kultúrát, a klasszikus és modem táncot mértéktartóan elegyítő nyelvezetet és a művek mindig jelen lévő artisztikumát emelte ki.
Herczog István a Pécsi Balett hagyományaihoz híven lehetőséget adott arra, hogy fiatal vendégkoreográfusok dolgozzanak a Pécsi Balettel. A Stílusok c. sikeres sorozatnak két estje kerülhetett színpadra.
Azok a vendégművészek, akik a Pécsi Balettnek koreografáltak a 40 év során, nemcsak a műsort gazdagították, hanem mély hatással voltak az együttes fejlődésére Az észt Mai Murdmaa (A forma átváltozásai c. három műből álló balettest) A kubai Alberto Alonso két ízben dolgozott a balettel (A veronai szerelmesek mártíriuma, Metropolisz - Carmen), Pavel Smok estje – F-dúr kvartett, Kreutzer szonáta, Beugrás; Luc Bouy – Szabadság, A múlt ölelése; Mats Ek – Ifjúkori emlék, Soweto; A magyar vendégalkotók közt volt Fodor Antal, Harangozó Gyula, Bán Teodóra, Keveházi Gábor, Egerházi Attila, Hajzer Gábor, Dévay Katalin Körmendi László Szakály György, Papp Tímea, Péntek Kata, Kricskovics Antal, Györgyfalvai Katalin.
A koreográfiák – sokszor keletkezésükkel egy időben – előadóművészek, táncosok által válnak láthatóvá. A táncos nemcsak különleges élő eszköz, de sokszor alkotótárs is, aki tehetsége által személyiségének titkait adja a táncműhöz.
A Pécsi Balett 40 éve során egy-egy táncos neve összekapcsolódott kiemelkedő szerepeivel:
Árva Eszter Az iszonyat balladájában, a Változatok egy találkozásra c. Eck - műben és királykisasszonyként A fából faragott királyfiban. Bretus Mária a „lány” A csodálatos mandarinban, főszereplő a Tavaszünnepben, Pokoljárásban, a Carmenben. Csifó Ferenc a Mit takar a kalapod?-ban, címszereplőként A fából faragott királyfi-ban. Eck Imre Az iszonyat balladájában, A csodálatos mandarinban, a Salomé­ban. Hetényi János a Kötelékekben, a Szonátában és Jágóként. Handel Edit a Prometheuszban, a Kötelékekben és Júliaként, Stimácz Gabriella A parancsban és a Két arcképben. Tóth Sándor a Pókhálóban, A fából faragott királyfi fabábújaként és Don Juan-ként. Uhrik Dóra a Sikoltásokban, a Passacagliaban, Médeaként és Madame Hortense-ként. Hajzer Gábor a Médeában és a Bikasiratóban. Kovács Zsuzsa a H-moll szvit-ben és Júliaként. Körmendi László Eck Carmina Burana-jában és a Kulcslyukakban. Kuli Ferenc a Kötelékekben és a Kulcslyukakban. Lovas Pál a Búcsúzásban, Az élet állomásaiban és Rómeóként. Tamás Gyöngyi a Daphnis és Cloe-ban és az Adaggio-ban. Zamóczay Gizella mint Júlia és Zaréma Tóth Sándor balettjeiben. Paronai Magdolna a Kötelékekben, az Egyszer volt királykisasszonyaként. Korfia Emilia Júlia és Judit Herczog István műveiben. Neskov Alexander Rómeó, és Móric is a mesebalettben. Endo Veronica „lány” a Csodálatos Mandarinban, és Euridice. Kéri Nagy Béla mint Nosferatu, és a Carmina Burana angyala. Három Edina a Körbetáncban, és a Coppeliában. Lencsés Károly címszereplő a Zorba és A csodálatos Mandarin c. balettekben.
A 40 év alatt csaknem kétszáz táncost számlálhatott a Pécsi Balett. Gombár Judit jelmezeiben vonul emlékeinkben. Aradi Mária, Veöreös Boldizsár, Gombkötő Erzsébet, Gallovits Attila, Szabolics Éva, Prepeliczay Annamária. Mozdulnak sorban akkor is, ha nevük éppen nem jön a nyelvünkre Egyetlen van közöttük, akinek szerepe nem egyes balettekhez, hanem a teljes Ecki-életműhöz kötődik, a koreográfus utolsó civil mozdulatáig: ő Végvári Zsuzsa.
Aki a Pécsi Balettben táncolt, az egész életében visel magán egy jegyet, amely egyaránt jelent szellemiséget és technikát. Akik Eck Imrénél, Tóth Sándornál, Herczog Istvánnál táncoltak – ha el is mentek innen – gazdagon mentek el. Reméljük, hogy ez a pénzben nem mérhető gazdagság a jövőben csak nő, hogy újabb tehetségeket vonzzon és tartson meg.